A 19. századi Oroszországban az arisztokrácia szinte elmaradhatatlan nassolnivalója volt az úgynevezett pasztilla, amit tea mellé fogyasztottak.
Ez a nem túl bonyolult – bár időigényes – recept az alma zamatos, fanyarkás ízét zárja a könnyed, légies, mégis ragacsos pillecukor formájába.
A pasztilla bizonyosan egy többszáz éves recept, bár keletkezésének pontos körülményei nem ismertek. Annyi bizonyos, hogy eredetileg is valamilyen gyümölcsből készítették méz hozzáadásával, és kemencében szárítva. A neve valószínűleg a szláv postel szóból származik, ami ágyat jelent, és arra utalhat, hogy az édesség egy puha, bolyhos halom benyomását keltette – akár egy dunyha vagy egy tollpárna – egy, a szárításához használt fakeretben.
A pasztilla valahol félúton van a pillecukor és a habcsók között, és mivel utóbbihoz hasonlóan nem is igazán sütni, mintsem szárítani kell, jó pár óráig menni fog miatta a sütő. Maga a recept azonban minimális hozzávalót és munkát igényel, az elkészült édességet pedig hetekig majszolhatod, így, ha érdekelnek a klasszikus édességek, mindenképpen megéri kipróbálni. Olvass még a témában
Így csábíthatod el a Nyilas jegyű férfiakat
Focimeccs, otthoni kakilás: A legvérlázítóbb okok, amiért az apa lemaradt gyermeke születéséről
Mikor már az idegesít, hogy tudod, hogy ott lesz: Tényleg megéri felmondani egy idegesítő kolléga miatt?
Teljesen rendben van, ha nem a diéta az újévi fogadalmad
Hozzávalók 8-10 szelet pasztillához:
- 6 nagy alma (példáil Granny Smith)
- ¾ csésze kristálycukor
- 2 tojásfehérje
- porcukor a szóráshoz
