Kívülről nézve könnyű eldönteni, ki a „rossz” egy veszekedésben. Az egyik fél kiabál, sír vagy elveszíti a türelmét, a másik pedig nyugodtnak és higgadtnak tűnik. Csakhogy a konfliktusoknak mindig van előzménye, és sokszor éppen az marad láthatatlan, ami valójában idáig vezetett.
A pszichológiában ezt a jelenséget reaktív abúzusnak nevezik: egy olyan manipulatív mintázatnak, amelyben a bántalmazó addig provokálja a másik felet, amíg az érzelmileg összeomlik, majd ezt a reakciót használja fel ellene.
Mi is pontosan a reaktív abúzus?
A kifejezés azt a helyzetet írja le, amikor a bántalmazó fél tudatosan vagy félig tudatosan addig provokálja, szorítja sarokba, vagy alázza meg a partnerét, amíg az érzelmileg összeomlik, kiabál, vagy indulatosan reagál. Olvass még a témában
„Felnőttként utolért minden, amit gyerekként rámpakoltak.” – Ezért nehéz elsőszülött lánynak lenni, a pszichológusok szerint
„Annak van hatalma fölötted, akinek adsz” – Egy fontos lecke, amit a lányomnak tanítottam
Nem napi 10 ezer lépés kell a fogyáshoz és a súlymegtartáshoz? Egy új kutatás szerint ez a helyes szám
A gatyám is rámegy erre a táskára! Így mérlegelj kiadásaid kapcsán
Ekkor a bántalmazó azonnal átfordítja a szerepeket: a felindult, kimerült áldozat lesz az, aki „agresszív”, „kiszámíthatatlan” vagy „mentálisan instabil”, míg ő maga a higgadt, sértett fél szerepébe menekül.
A trükk lényege, hogy a végső, látható jelenetet könnyű elítélni, hiszen ott valóban van kiabálás, könny, esetleg egy csapódó ajtó. Ami nem látható, az a hetekig, hónapokig tartó apró piszkálás, a lekicsinylő megjegyzések, a folytonos gaslighting, amely idáig vezetett.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
