„Grillezték a májamat.”
– … és a műtétek? Amikor a második után néhány órával tornacipőben és melegítőben vártad a dokit a folyosón, hogy most rögtön hazaküldjön téged, azaz „a nyűgös beteget”?
– Mind a két beavatkozás tulajdonképpen csak biztosításképpen történt, mert a kemó felénél már nem mutatott a CT élő ráksejteket. A májamban lévő daganat alapból annyira rossz helyen volt, hogy nem műthették, tehát hatalmas szerencse, hogy eltűnt; vagy legalábbis nagyon kicsire összezsugorodott, mert így egy kisebb tanácskozás után úgy döntöttek, megpróbálják kiégetni. Ez az úgy nevezett RFA.
Mivel nem vágják fel a hasat, csak egy vastagabb tűt szúrnak a daganat mellé, elsőre olyan kis semmiségnek tűnik, de igazából egy nagyon komoly beavatkozás. Főleg ha a grillezendő terület a véna és az epevezeték közti legszűkebb helyen van. Egy-két hétig óvatosnak kell lenni, fáj a mozgás, de amúgy elviselhető. Olvass még a témában
„Nem akartam tudni”- Mi volt életed legdurvább ráébredése?
Ez a Te kedvenc nasid, csillagjegyed alapján – Így van, vagy nem így van?
5 csillagjegy, akiknek teljesen megváltozhat a szerelmi élete a nyár küszöbén
„Most, hogy van pénzem, már nem kell félnem.” – A pénz elvileg nem boldogít, vagy mégis…?
A mellműtét jóval egyszerűbb volt. Bementem a kórházba, és annyi időm nem volt, hogy a nyugtatómat bevegyem, már kísértek is a műtőbe. Ott egy ideig elcsevegtem a körülöttem rohangáló emberekkel: emlékszem, jókat nevettünk, aztán elaludtam. Amikor felébredtem, embertelenül fájt, de kaptam infúzióban fájdalomcsillapítót, úgyhogy szerencséjükre egy órára visszaaludtam.
A gond akkor kezdődött, amikor felébredtem és nem voltam rosszul, ugyanis nagyon határozottan jeleztem, hogy mehetnékem van. Igaz, hogy csigasebességgel, furán görnyedve, de én kimásztam a folyosóra és addig tipegtem föl-le, amíg be nem látták, hogy ez így nem lesz jó.
Nehéz eset vagyok. Évek óta kórházban éljük a napjainkat, rengeteg szörnyű élményem van, szóval mostanra lett egy bizonyos fokú kórházfóbiám. Ebből a szempontból talán szerencse, hogy csak kisebb beavatkozások voltak.
Attól, hogy esetleg ott kell maradnom egyedül – éjszakára, esetleg többre –, egyenesen pánikba estem. Ez a része borzalmas volt. A műtétekig eltelt időben minden orvossal többször megígértettem, hogy nem kell ott maradnom sokáig. Arról már nem is beszélek, hogy mennyire időpazarlás ott fetrengeni.
Mindenkivel közöltem a felvételnél, hogy nekik is az lesz a legjobb, ha a lehető leggyorsabban hazazavarnak, és amúgy is megígérték. Hát a májamnál sikerült egy éjszakára alkudnom, a másiknál estig akartak mindenképpen bent tartani, de hamar rájöttek, hogy ők járnak rosszabbul. A két beavatkozás között összesen négy nap telt el, szóval olyan problémáim voltak a mozgással, amin ott ők nem igazán tudtak volna segíteni.
A legtöbben azt hitték, hogy a műtétektől rettegek, pedig egyáltalán nem. Sőt, ugyanaz vonatkozott rájuk, mint a kemoterápiára: gyorsan, azonnal vegyük ki, amit kell. A kórházban levéssel van problémám, ezzel nem tudok mit kezdeni.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
