Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
A gépész (The Machinist)
A Brad Anderson rendező és Scott Kosar forgatókönyvíró nevével fémjelzett film főszereplője Trevor Reznik, akinek inszomniája és egyéb lelki problémái súlyos balesethez vezetnek, melyben valaki más sérül meg. Ha ez önmagában nem lenne elég nyomasztó, a java csak ekkor következik: a baleset után Reznik problémái elhatalmasodnak: hallucinációi egyre rosszabbak lesznek, a kísérteties, villanásszerűen beugró képek és a hűtőszekrény ajtaján megjelenő rejtélyes cetlik nyomán pedig a nézőnek is egyre ködösebbé válik, mi valóság, és mi az, ami csak képzelet.
A filmet a kritikusok is jól fogadták bemutatása idején, Christian Bale alakítását pedig, aki hátborzongatóan soványra fogyott a film kedvéért, máig az egyik legbrutálisabb átalakulások között tartják számon, amit színész valaha megtett egy szerepért.
A filmet a kritikusok is jól fogadták bemutatása idején, Christian Bale alakítását pedig, aki hátborzongatóan soványra fogyott a film kedvéért, máig az egyik legbrutálisabb átalakulások között tartják számon, amit színész valaha megtett egy szerepért.
Jákob lajtorjája (Jacob’s Ladder)
Jacob Singert évek óta rémálmok gyötrik, melyekben újra és újra átéli a vietnámi háború borzalmait. Amikor a helyzet még rosszabbra fordul, és démonokat kezd látni, Singer attól fél, hogy lassan elveszíti a józan eszét.
Bárhová fordul is azonban segítségért, tragédiákba és rejtélyes halálesetekbe botlik, egy idő után pedig maga a néző is óhatatlanul azon kezd gondolkodni: vajon meddig hihetünk a józan eszünknek, meddig tagadhatjuk valaminek a létezését, és mi van, ha már maga a józan ész szabályai is egy elképzelhetetlen válaszhoz vezetnek? Adrian Lyne filmjét Tim Robbins alkotása teszi igazán emlékezetessé.
Bárhová fordul is azonban segítségért, tragédiákba és rejtélyes halálesetekbe botlik, egy idő után pedig maga a néző is óhatatlanul azon kezd gondolkodni: vajon meddig hihetünk a józan eszünknek, meddig tagadhatjuk valaminek a létezését, és mi van, ha már maga a józan ész szabályai is egy elképzelhetetlen válaszhoz vezetnek? Adrian Lyne filmjét Tim Robbins alkotása teszi igazán emlékezetessé.
Olvass még a témában
Az oxfordi évem: a film, ami megtanított értékelni a hétköznapi örömöket
Senki sem politizál, mégis szinte mindenki elment szavazni – De akkor miért félünk kimondani, mit gondolunk?
A nyári reggeli rutinom, amivel mindig közelebb érzem a délutáni pihenést
Miért van szüksége a felnőtteknek is játékra? A válasz meglepőbb, mint gondolnád
Furcsa játék (Funny Games)
Az 1997-es osztrák filmdráma igazi családi idillként indul, az átlagos házaspár és a kisfiuk egy tóparti házban vakációznak, amikor váratlanul megjelenik az ajtóban két férfi, és kezdetét veszi a „játék” – a brutális, indokolatlan és céltalan erőszak, a teljesen véletlenszerűen kiválasztott család terrorizálása.
Michael Haneke filmje az erőszak természetét és annak feloldozhatatlanságát próbálja megmutatni, úgy, hogy miközben a filmet nézzük, nem csak a szereplők, a nézők is szenvednek attól, amit látnak.
Michael Haneke filmje az erőszak természetét és annak feloldozhatatlanságát próbálja megmutatni, úgy, hogy miközben a filmet nézzük, nem csak a szereplők, a nézők is szenvednek attól, amit látnak.
A cikk folytatódik, lapozz!
