3. Félelem, hogy soha nem találunk másik kapcsolatot
Míg az egyedülléttől való félelem a hétköznapokkal való megbirkózásról szól, ez a félelem a jövőre vonatkozik. Azt sugallja, hogy ha szakítasz, akkor elképzelve a jövődet úgy látod magad, hogy évek múlva is egy üres szobában, egy csupasz villanykörte alatt üldögélsz magányosan. Ez azonban nem valószínű. Ha az újra házasságot kötők arányát nézzük, általában a házasság felbontását követő néhány éven belül az emberek többsége újraházasodik, és az alkalmi kapcsolatok, illetve az élettársi kapcsolatok aránya is jóval magasabb, mint az egyedül maradóké.
De a statisztikát ritkán vesszük figyelembe, különösen, ha állandó veszekedések rombolják az önértékelésünket, és ha nem érezzük, hogy szeretnek, amiből azt a következtetést vonjuk le, hogy nem vagyunk szerethetők. Ezek alapján joggal gondoljuk, hogy nem könnyű velünk élni, és ha az aktuális partnerünkkel nem jó a viszonyunk, valószínűleg más sem fog jobban értékelni bennünket.
Elengedhetetlen, hogy mentálisan ellenálljunk ennek a gondolatnak, és kilépve ebből a kapcsolatból találkozzunk más emberekkel, hogy kiderüljön, hamisak a feltételezéseink önmagunkról, és érdemesek vagyunk mások elismerésére és szeretetére.
