A saját személyiségünkre vonatkozó szemléletmódunk egy-két éves korunkban kezd formálódni. Mire kamaszkorba lépünk, több tucat olyan mondatot hallunk szüleinktől, tanárainktól, barátainktól, amelyek építőkövekként rakódnak be az énképünkbe. Akár negatív, akár pozitív mondatok ezek, meghatározzák, hogyan vélekedünk magunkról és azt is, hogy képesek leszünk-e felnőttként kibontakoztatni a bennünk rejlő képességeket.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
A tanult viselkedés megváltoztatható
Amikor egy szülő – mindegy, hogy okkal vagy ok nélkül – azt mondja a gyermekének, hogy nem elég kitartó, nem elég gyors, nem elég ügyes, okos, bátor vagy erős, a gyermek úgy is fogja érezni magát. Rengeteg önismereti módszerre, nyitott gondolkodásra, tisztánlátásra van szükség ahhoz, hogy ezeket a rögzült, önkorlátozó hiedelmeket ledobjuk magunkról.
Szerencsére az ellenkezőjére is van példa bőven. Amikor a szülő bátorítja, ösztönzi a gyermekét és a pozitív tulajdonságaira fókuszálva minden helyzetben támogatja, azzal kockázatvállalásra és ezzel együtt a sikerre tréningezi. Amit gyermekként kaptunk, szavakat, érzéseket, azt tudjuk magunkkal vinni egész további életünkben.
A psych-k módszer szerint a tudatalattinkban elraktározott tapasztalatok úgy működnek, mint egy megírt program. Stresszhelyzetben ez az, ami átveszi az irányítást a viselkedésünkben. Ilyen program lehet, hogy: