Miben más, mint régen?
Ha belegondolsz, a nagyszüleinknél még inkább a tekintélyelvűség dominált, a „felnőtt mondja meg, mi jó neked” volt a vezérgondolat. Manapság viszont már annyit változott a világ és a gyerekek is, hogy a szülő-gyerek kapcsolat is sokkal inkább kétoldalú párbeszéd lett.
Igen, a gyereked nem a barátod, hanem a gyermeked – mégis, a tisztelet és a megértés a legbiztosabb alap, amire a szülői tekintély is felépülhet.
Minél többet gyakoroljuk a türelmet, a nyitott beszélgetést, annál harmonikusabb lesz a kapcsolat, annál magabiztosabb, felelősségteljesebb felnőtt lesz belőle. És talán az is előfordul, hogy ők majd már természetesnek veszik ezt a szeretetteljes, biztonságos légkört – és amikor felnőttként visszagondolnak a gyerekkorukra, pont erre a biztonságra vágynak továbbadni majd a saját családjukban is.
