Ahogy a szüleim nekem, úgy én is a legjobbat szeretném a gyermekemnek, még ha ez nem is mindig sikerül. A nevelés nem egyszerű dolog, szükségünk van olyan forrásokra, amelyek segítenek megértő, kedves szülővé válni.
A pozitív fegyelmezés olyan eszköz, amely által egymás iránti tisztelettel és együttműködéssel tudjuk nevelni a csemeténket.
A pozitív fegyelmezés technikáját Alfred Adler terapeuta és tanítványa, Rudolf Dreikurs fejlesztette ki, később Jane Nelsen és Lynn Lott dolgozta ki a főbb alapelveket és technikákat. Ha a fegyelmezés szót halljuk, egyből negatív tartalommal töltjük meg, pedig valójában a fegyelem szóból származik, amelyre gyermekeinknek szükségük van annak érdekében, hogy szabad, független, boldog felnőttek lehessenek.
Számos kutatás igazolja, hogy a gyerekeknek erős kötelékre van szükségük a közeli hozzátartozóikkal. Azok, akik szoros kapcsolatban állnak a hozzájuk közelállókkal, jobban viselkednek.
A pozitív fegyelmezés pedig erre a kötelékre épül: a tiszteletre, a megértésre, az önbecsülésre és a kommunikációra.
A pozitív fegyelmezés alapelvei:
- kommunikáció és megértés
- hallgatólagos tisztelet szülők és gyermekek között
- kedvesség és lágyság
- erős kapcsolatok
- aktív gyermeki részvétel
- érzelmi és függetlenedési fejlődés
Miért rosszalkodnak a gyerekek?
A gyerekek néha ki tudnak borítani minket, szülőket, ha nem azt csinálják, amit elvárunk tőlük. Meglehet, ez az első hiba, hogy elvárunk tőlük valamit. Talán nem kellene elvárnunk, hogy így vagy úgy viselkedjenek. Meg kell értenünk, hogy ők nem úgy viselkednek, és nem úgy kommunikálnak, mint a felnőttek, le kell fordítanunk magunknak, hogy valójában mit is szeretnének.
A rosszalkodással el szeretnének érni valamit, és számukra ez az egyetlen módja annak, hogy a tudomásunkra juttassák, mit szeretnének.
A figyelmünkre vágynak, unatkoznak, éhesek stb – ezért fontos megértenünk a viselkedésük valódi okát.
A pozitív fegyelmezés nem jelenti azonban, hogy mindent megengedünk számukra, és nem is büntetésen alapszik a fegyelmezés, mivel az arra készteti a gyerekeket, hogy rosszul érezzék magukat, és féljenek. A pozitív fegyelmezés célja valójában az, hogy megértsék, miért rosszak bizonyos dolgok, és miért nem kellene rosszul viselkedniük. Nem büntetjük őket anélkül, hogy tudnánk, valóban megértették-e, miért nem kellene bizonyos módon cselekedniük.
20 módszer a pozitív nevelésre
Önmegfigyelés
Sok szülő a legtöbb energiát úgy veszíti el, hogy megpróbálja a gyermekét ellenőrizgetni, pedig az egyetlen viselkedés, amit valójában ellenőrzésünk alatt tarthatunk a saját magunk viselkedése. Rajtunk múlik, hogy olyan hozzáállást alakítsunk ki, amely a saját szellemi egészségünket, jólétünket szolgálja, és nem engedi, hogy a kicsit is nehezebb szituációk úrrá legyenek rajtunk. Ezáltal a gyermek viselkedését is jó irányban befolyásolhatjuk, és megmondhatjuk neki, mit tehet, ahelyett, hogy a figyelmünket arra összpontosítanánk, amit nem kellene megtenniük. A biztonságérzet nyújtása és a nyugalom, ami belőlünk árad, a gyermekre is jó hatással lesz.
Kommunikáció
A mindennapi élet nélkülözhetetlen része – keresnünk kell a pillanatot, amikor kapcsolódhatunk a gyermekünkhöz. Például menjünk el játszóterezni vagy nasizni a gyerekkel óvoda vagy iskola után, reggelizzünk együtt, stb. Minél jobban részei vagyunk az életének, annál könnyebb megérteni a viselkedésüket.
Érdeklődjünk iránta
Legyünk tisztában a gyermekünk érdeklődési körével, hobbijaival, és értékeljük az érdeklődését. Ne folyton a házi feladatról kérdezzük, inkább ajánljuk fel segítségünket pl. így: Úgy láttam, sokat bajlódtál a házi feladattal. Sikerült mindent megoldanod, vagy esetleg segíthetnék neked benne?
Hallgatás
Mindegy milyen kicsik még, megvannak a saját érzéseik, amelyeket mindenképp hallgassunk meg, ezáltal szintén jobban megértjük a viselkedésüket. Rajtuk keresztül lehetőségünk van megváltoztatni a világot, és olyanná tenni, mint a mi gyerekkorunkban volt.
Megértés
Próbáljuk meg megérteni, hogy mi lehet a rosszalkodás mögött: fáradt az ovi vagy az iskola után, éhes, rossz napja volt, vagy valami más zavarja. Ha megtaláljuk, mi zajlik bennük valójában, megoldást is könnyebben találunk rá.
Kedvesség és határozottság
Legyünk határozottak, ragaszkodjunk a döntéseinkhez, ugyanakkor tegyük ezt kedvesen, megértéssel. Ha kellő időt töltünk a gyerekkel, képesek vagyunk figyelni rá, mikor együtt vagyunk, érezni fogja a törődést, és ő is szívesen a kedvünkben jár.
Ha a gyermek a számítógépen játszana ahelyett, hogy a házi feladatait készítené el, a kedvesen határozott fellépés ezt mondatná velünk: „Tudom, hogy szeretnél a számítógépen játszani, de először csináld meg a házi feladataidat, aztán játszhatsz.”
Példamutatás
A gyerekek számtalan módon tanulnak, de az egyik legjobb módszerük az utánzás. Ha szeretnénk azt, hogy ne viselkedjenek valamilyen módon, a legjobb, ha mi sem viselkedünk úgy. Mutassunk példát! Ha nem szeretnénk, hogy a gyerek evés közben a tableten vagy a telefonnal játsszon, mi se nézegessük a telefonunkat az asztalnál. A saját példánkkal tudjuk átadni a legfőbb értékeket és elveket, amelyekben hiszünk, és amelyeket fontosnak tartunk.
Fontos tehát, hogy magunkat is vizsgálgassuk időnként, hogy hol hibázunk, és miben tudnánk fejlődni.
Az erőfeszítést értékeld inkább, mint a sikert
Általában mi, felnőttek sokkal inkább a sikerre koncentrálunk, mint az erőfeszítésre. Mindannyian azt szeretnénk, ha a gyermekünk a legjobb iskolába járna, a legsikeresebb lenne a külön foglalkozásokon, ez azonban rengeteg időbe és fáradozásba telik, amelyet fontos értékelnünk. Mi történik, ha a gyermek nem jut túl egy vizsgán? Természetesen nem kell örülnünk neki, de tartsuk észben, hogy attól, hogy a vizsga nem sikerült, a gyermekünk fejlődött. Értékeljük az igyekezetét!
Keressünk olyan megoldást, ami a gyermeknek is jó
Képzeljük el, hogy a gyermek csendben játszik a szobában, mikor mi vacsorázni hívjuk. Észrevesszük, hogy rózsaszín filctollal firkálta tele a szobája falát. Ahelyett, hogy megbüntetnénk, amiért rosszat tett az, hogy felajánljuk neki, hogy segítünk lemosni vagy újrafesteni a falat.
Tanítsuk meg őt felelősséget vállalni
A saját cselekedeteikért tanítsuk meg felelősséget vállalni, ezáltal megtanulják, hogy bizonyos dolgok milyen következményekkel járnak.
Mondjuk nekik például azt, hogy „Mivel minden házi feladatot megcsináltál, mehetünk a játszótérre.”
Ezáltal érzi, hogy a felelősség az övé, és bizonyára csak akkor indul el játszóterezni, ha kész a házi feladat.
Határok
Határokra minden gyereknek szüksége van, hogy a veszélytől megvédjük őket, és alkalmazkodni tudjanak a környezetükhöz. A döntések nem lehetnek egyoldalúak, mert az konfliktushoz vezethet, hagyjunk bizonyos mozgásteret a gyereknek is. Például határozzuk meg, hogy mindenkinek ki kell vennie a részét a házimunkából, de a gyerekek választhatnak, hogy a szemetet szeretnék levinni, vagy inkább felporszívóznak, letörölgetik a port, vagy meglocsolják a virágokat.
Természetes következmények
A gyerekeknek meg kell tanulni, hogy a cselekedeteiknek természetes következményeik vannak. Például, ha nem jön időben vacsorázni, mikor szólunk, később éhes lesz. Az ő dolga felismerni, hogy ha nem eszik, korogni fog a gyomra. Ne puffogtassuk az „Én megmondtam!” vagy az „Én figyelmeztettelek!” frázisokat, ne alázzuk meg őket ezzel.
A cél, hogy megtanulják, mi a helyes, és ne kövessék el újra ugyanazt a hibát, nem az, hogy felismerjék, a felnőttek mindent jobban tudnak.
Kerüljük a díjazást és a büntetést
A díjazás és a büntetés a hatalom eszköze, amelyre semmi szükség nincs a szülő-gyermek kapcsolatban. Próbáljuk meg logikus következményekkel helyettesíteni őket. Például ilyen lehet, ha azt mondjuk: „Ha későn mész aludni, nem lesz időm mesét olvasni neked.” Ezáltal meghatároztuk a nem kívánt viselkedés következményét.
A hiba egyben lehetőség is
Minden hibázás lehetőség a tanulásra. Hagyjuk a gyermeket hibázni, hogy tanulhasson a hibáiból. Ha valamit elront, ne mutassuk meg azonnal a megoldást a problémára, inkább találjuk ki közösen, mit tehetnénk, hogy helyrehozzuk.
Soha ne üssük meg a gyereket
Ha nagyon mérgesek vagyunk, akkor se üssük meg a gyereket. Higgadjunk le, és vessük be a logikus következmények módszert. Mindenki hibázik, senki nem tökéletes.