Életmód / Egészség

Poszttraumás stressz szindróma

A poszttraumás stressz szindróma egy védekezési mechanizmus, ami traumás élmény után lép fel. A stressz ok lehet ember általi vagy természeti katasztrófa, ami lehet egyszeri, többszöri, rövid vagy elhúzódó. 

Okai

Traumát okozhatja egy családtag, barát elvesztése, súlyos betegsége, erőszak, szexuális zaklatás, válás, katasztrófa, terrorcselekmény, azaz minden olyan történés, ami az ember testi-lelki biztonságát komolyan veszélyezteti. Természetes, hogy egy ilyen esemény után pszichés tünetek jelentkezhetnek – amiket nem szabad elhanyagolni.
Ám csak abban az esetben beszélünk poszttraumás stressz szindrómáról, ha a tünetek jóval – egy hónappal – a trauma után jelentkeznek, vagy elhúzódnak, melyek olyan súlyosak is lehetnek, hogy akár az egyén mindennapi tevékenységét is akadályozhatják.

Mire kell odafigyelnünk?

A szorongás állandósulhat, a félelemérzet folyamatos, a történetet újból és újból végigéli az illető – ezt nevezik flashback-nek. Gyakori, hogy a történtek az álmokban is visszatérnek, ezért alvászavarokat is okoz. Az ember elkülönül a külvilágtól, emberi kapcsolatai lassan elhalnak, nem ritka, hogy álomvilágot alkot magának, amibe menekülhet.
Depresszió alakulhat ki, melynek összes hozadéka – szenvedélybetegség, öngyilkosság – is előfordulhat. A test adrenalin és stressz hormon szintje oly mértékben megemelkedik, hogy az agyban lévő hippocampus nem képes ellátni feladatát, és így az agy nem képes az emléket feldolgozni.

Ami mindenbe beleszól: a genetika

A poszttraumás stressz szindrómára is lehet fogékony az ember. Akik a szerotonin – hangulatot befolyásoló hormon – termelődéséhez köthető gének közül, azok meghatározott formáit hordozzák (TPH1, TPH2), nagyobb eséllyel lesznek betegek.
Ezek az anyagok a szerotonintermelődést gátolják bizonyos fokig. Erre az 1988-as, igen súlyos örmény földrengés kapcsán jöttek rá a kutatók, amikor 12 család, kétszáz tagjának DNS-mintáit elemezték.

A nők veszélyeztetettebbek?

Patkányokon végzett kísérletek során kutatók rájöttek, hogy a hímpéldányokban egy fehérje szabályozza és csökkenti a stressz jeleket, ám a nőstényekben nincs meg ez a fehérje. A stressz jeleit felerősítő fehérje viszont nagyobb számban van jelen a nőstényállatokban.
Oka, hogy az úgy nevezett CRF hormon különbözőképpen választódik ki és kötődik a nemeknél ezekhez a fehérjéhez. Kísérleteket eddig még csak állatokon végeztek, de statisztikák alapján kimutatható, hogy stressz hatására a nőknél nagyobb valószínűséggel alakul ki a poszttraumás stressz és depresszió.

Mit lehet tenni?

Szakemberhez kell fordulni, ugyanis a leghatékonyabb a pszichológiai kezelés. Ilyen a kognitív pszichológiai kezelés, mely megváltoztatja a beteg gondolkozásmódját az eseményről. A leghatásosabb a pszichoterápia, mely során az eseményeket értékelhetővé, értelmessé alakítja át magában a beteg, így az agy fel tudja dolgozni azokat.
A szemmozgást felhasználó terápia is segít, melynél a szem ,tornáztatásával’ olyan területeket ingerelnek az agyban, ami elindítja a gyógyulás folyamatát. A csoportterápia és a gyógyszeres kezelés is nagyon hatékony. Természetesen sokat segít a gyógyulás iránti vágy, a sport és a család.

Gyerekek, felnőttek

A pszicho thrillerekben azzal riogatják a pórnépet, hogy gyerekkori traumát megélő emberekből szuper gonosz, negatív főhős lesz egyszer. Ám ez nincs teljesen így. A pisai idegtudományi intézet kutatói úgy látják, hogy nehezebben felejtik el a felnőttek a negatív élményeket.
Szintén patkányokon végzett kísérletek kapcsán észrevették, hogy az amigdala területén lévő, a bejövő ingereket tompító idegsejtek köré úgynevezett perineurotikus háló szerveződik. Ezt a hálót letávolítva az idősebb patkányok ki tudták törölni traumás élményeiket, ugyan úgy, mint fiatalabb társaik. Ezzel pedig új lehetőségek nyílnak meg a poszttraumás stressz kezelésében.

A világ és önmagunk csapdája

Nem tudom, milyen lenne olyan világban élni, ahol csak jó élményeink, emlékeink lennének, ahol nincsenek szörnyűségek. Azt tudom csak, hogy a rossz dolgokat, történéseket meg kellene valahogy tanulnunk úgy kezelni, hogy az előrébb vigyen minket az életben – mint tapasztalat.
Sajnálatos, hogy a világ olyan eseményekkel van tele, ami ezt a szintet már messze túlhaladja. Örülök, hogy vannak olyan kísérletek, kutatások, amik segíthetnek majd azokon az embereken, akik a ,világ és önmaguk csapdájába’ kényszerültek, hisz sokakat érint, sajnos.