A kiállítás első része az 1910 és 1914 közötti békeidőket öleli fel. A plakátokon megjelenő angolparkok, mozik, és más-más fontosabb társadalmi események egy szecessziós, harmonikus közeg képét mutatják. Az esti, kerti magányban hűsölő kisfiú képével hirdetett hírlapok, valamint gyomorkeserűt népszerűsítő, tréfásan ábrázolt urak köszönnek vissza a látogatóra. A Zwack Unicum bátran buzdít az alkoholos italfogyasztásra, míg egy másik plakáton azt hangsúlyozzák, hogy az „alkohol méreg, öl, butít, nyomorba dönt”.
Népi viseletbe öltözött boldog asszonyok, igazi városi dámák, cvikkert viselő arisztokrata urak képe tárul a szemünk elé. A hírlapkiadás, könyvkiadás felvirágzóban, Jókai Mór legújabb regénye egy újság-előfizetés fejében ingyen megváltható. A kiállítótérben elhelyezett hinták, és a mennyezetről leereszkedő, színes papírmadarak segítenek közelebb hozni ezt a korszakot a látogatóhoz, így válik lehetségessé, hogy ücsörgés közben jobban elmélyedjünk Mautner Ödön magkereskedő talányos hirdetéseiben.
A következő terem az első világháború viszontagságos korszakába vezet bennünket. Itt a korábbi évek önfeledt volta már a múlté, csak egy-két színházi vagy moziplakát idézi még azt. Ez a négy év (1914-1918) a hadikölcsönökről, a hadikiállításokról, a rokkantaknak, özvegyeknek, árváknak rendezett jótékonysági estekről és a toborzásokról szólt. Egy olyan időszakot ismerhetünk meg, melyben a hadsereg verbuváló művészeként hirdetik Somlay Artúrt vagy Karinthy Frigyest, és ahol a filmvígjátékok címe („Szerbia hadat üzen”) politikai felhanggal párosul. Cipőgyűjtés folyik a háború károsultjainak javára, és a lakosságot felszólítják fémtárgyaik eladására. A teremben az erre az időszakra jellemző magyar nóták szólalnak meg, és a történelem borús egén megjelenő „fekete felhőre” kivetítve láthatjuk a háború képeit. Olvass még a témában
Továbbhaladva az 1918-ban bekövetkezett vereségünkre reflektáló terembe érkezünk, ahol igazi ritkaságokkal találkozhatunk. Olyan templomi harangokat láthatunk ugyanis, melyek valamilyen véletlen folytán nem váltak a beolvasztás áldozatává. A háborús veszteségeket felidéző terem után a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra folyosójára érkezünk. Itt izmos, mozgásban lévő munkás férfiak hirdetik a proletariátus hatalmát a korábban uralkodó arisztokrata társadalmi réteg felett.
