Továbbhaladva az 1918-ban bekövetkezett vereségünkre reflektáló terembe érkezünk, ahol igazi ritkaságokkal találkozhatunk. Olyan templomi harangokat láthatunk ugyanis, melyek valamilyen véletlen folytán nem váltak a beolvasztás áldozatává. A háborús veszteségeket felidéző terem után a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra folyosójára érkezünk. Itt izmos, mozgásban lévő munkás férfiak hirdetik a proletariátus hatalmát a korábban uralkodó arisztokrata társadalmi réteg felett.
A megelőző évek plakátjainak kifinomultabb ábrázolásmódját felváltják az egyszerűbb, sematikusabb szimbolikával operáló alkotások, melyek mind a lázadás gesztusával párosíthatóak. Ezek a Vörös Hadseregbe való belépésre buzdítanak, és erősen tiltakoznak Magyarország területi feldarabolása ellen, néhányon pedig Horthy Miklós erős, kormányzó keze csap szét és teremt rendet.
A kiállított plakátokon megjelenő részletek, érdekességek, korrajzok által a látogató egy olyan történelmi közeget ismerhet meg, mely lassan átkerül az elbeszélhető, kommunikatív emlékezeti síkból a történelemkönyvek lapjaira. A plakátok segítenek támpontot nyújtani ahhoz, hogy elképzeljük: hogyan változott meg ilyen rövid idő alatt minden a közel száz évvel ezelőtt élt ember körül. Olvass még a témában
