A pesszimista emberekkel nem vagyunk elfogadók. Energiavámpírokként tekintünk rájuk, akik az optimista embereket is képesek lehúzni pillanatok alatt. Mindannyian ismerünk olyan embert, aki képes ilyenre és akár pár perces beszélgetés után is képesek vagyunk azt érezni, mintha lefutottunk volna egy maratont. Ez főként igaz az érzékeny emberekre és azokra, akik túlságosan is átveszik mások rezgéseit.
Azonban a
pesszimista emberek nem feltétlen akarnak másnak rosszat, ahhoz túlságosan bele vannak ragadva az éppen aktuális helyzetükbe. Ők azok, akik folyamatos külső ingereket keresnek a boldogsághoz és az életet egy kiút nélküli útvesztőként látják. Mindig és mindenben találnak valami kivetnivalót és képtelenek meglátni az élet apró szépségeit. Másokhoz hasonlítgatják magukat és utálnak mindenkit, akinek látszólag könnyebb az élete, mert túlságosan is szembesíti őket a hiányaikkal.
Mielőtt még pálcát törnénk felettük, inkább értsük meg, hogy miért is működnek így. Merthogy a pesszimizmus egy olyan felvett életszemlélet, amin bármikor lehet változtatni. Ehhez, viszont az kell, hogy valóban meglássuk az élet egyszerű szépségeit és jó lenne még egy nagy figyelmeztető jelzés előtt erre rájönni. Pesszimistából bármikor válhat valaki optimista emberré, csupán néhány változtatásra lesz szükség.