A legtöbb ember úgy véli, hogy nem lehet minden ok nélkül optimista. Világmegváltó sikerek kellenek ahhoz, hogy változtathassanak pesszimista hozzáállásukon. Az élet paradoxona, hogy amíg külső ingerek nélkül nem tanulunk meg optimistán gondolkozni, addig nem adja meg nekünk azt, amire vágyunk.
1/4 Élet pesszimistaként
A pesszimista emberekkel nem vagyunk elfogadók. Energiavámpírokként tekintünk rájuk, akik az optimista embereket is képesek lehúzni pillanatok alatt. Mindannyian ismerünk olyan embert, aki képes ilyenre és akár pár perces beszélgetés után is képesek vagyunk azt érezni, mintha lefutottunk volna egy maratont. Ez főként igaz az érzékeny emberekre és azokra, akik túlságosan is átveszik mások rezgéseit.
Azonban a pesszimista emberek nem feltétlen akarnak másnak rosszat, ahhoz túlságosan bele vannak ragadva az éppen aktuális helyzetükbe. Ők azok, akik folyamatos külső ingereket keresnek a boldogsághoz és az életet egy kiút nélküli útvesztőként látják. Mindig és mindenben találnak valami kivetnivalót és képtelenek meglátni az élet apró szépségeit. Másokhoz hasonlítgatják magukat és utálnak mindenkit, akinek látszólag könnyebb az élete, mert túlságosan is szembesíti őket a hiányaikkal.
Mielőtt még pálcát törnénk felettük, inkább értsük meg, hogy miért is működnek így. Merthogy a pesszimizmus egy olyan felvett életszemlélet, amin bármikor lehet változtatni. Ehhez, viszont az kell, hogy valóban meglássuk az élet egyszerű szépségeit és jó lenne még egy nagy figyelmeztető jelzés előtt erre rájönni. Pesszimistából bármikor válhat valaki optimista emberré, csupán néhány változtatásra lesz szükség.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!