Nem csak a lélegzeted, a szavad is eláll
Én még most sem emlékszem, hogyan tértem magamhoz. A kezembe tartottam a telefonomat, majd körbefordulva kattogtattam a képeket. És akkor még egy lépést sem tettünk az állomásról. Aztán eszembe jutott, hogy hiába erőlködök, egyik kép sem adja vissza azt a látványt, amit a saját szemünkkel láttunk.
A hegy oldalán házak magasodtak, a fák lombkoronáin az ősz minden árnyalata ott tündökölt, a távolban pedig a svájci Alpok nyújtózott az ég felé, havas csúcsaival. Mellettünk mindenhol pálmafák lengették leveleiket, mintha épp üdvözöltek volna minket, a nap pedig ragyogóan sütött.
Végül sikerült összeszednünk magunkat, és elindulni. Nem vettünk elő térképet, nem akartam elrontani a varázst azzal, hogy belemerülök az utcák kuszaságába. Csak menni akartam előre, amerre a lábam visz, és tovább gyönyörködni. A kikötőhöz mi nem sétáltunk le, mert szorított az idő, de a macskaköves utcákat róva hatalmába kerített az érzés, amiről minden internetes cikk, minden útikönyv szólt; a nyugalom. Olvass még a témában
Újranéztem a Szex és New Yorkot, és hát vannak vele bajaim…
„A szülés két percig tart, picit megizzadok, de mosolyogva veszem át a tiszta, féléves babát” – Röhejes filmes klisék
Lőrinc belepisil a dinnyébe? A 8 legnagyobb nyári hiedelem
Töltsd ki a tesztet és kiderül: ezt a regényt kellene elolvasnod idén!
Andalogva végül eljutottunk a Monastero villához. Tartozik hozzá egy botanikus kert, ami végigfut a tó mentén, és egy múzeum is. Mi csak a botanikus kertet fedeztük fel, de az is volt több óra. Bár ősz volt, és nem ragyogott teljes pompájában a kert, mégsem vesztett az értékéből. Sőt, én örülök neki, hogy őszi hangulatban láthattam, mert ha a képzeletemre bízom a nyári látványt, újra jön a késztetés, hogy visszautazzak.
A kert fő sétányát banán-, citrom-, narancs-, és pálmafák szegélyezik. De felfedezhetsz még Oliva bogyó bokrokat, egy kis forrást, szökőkutakat és számtalan más növényfajt is. A sétányon tovahaladva eljuthatsz egy kis kiugró részhez, amit kovácsoltvas kerítés díszít. Ott egy padról gyönyörködhetsz a távoli svájci Alpokban, illetve a hegyek között megbúvó felhőpamacsokban.
A villa után úgy döntöttünk, ideje megebédelni. Hangulatos kis vendéglők várják a turistákat a város minden szegletében. A főtéren is voltak kellemes hangulatú éttermek, de mi úgy döntöttünk, hogy inkább a tó közvetlen közelében fogyasztjuk el az ebédünket, ami természetesen pizza volt. Míg vártuk a rendelésünket, tovább élvezhettük a nyugalmat és a természet csodáját. Nekem különös volt pálmafákkal találkozni az Alpok közvetlen közelében. A tavon kacsák úsztak, így téve még idillibbé a tájat.
A tóban egyébként fürdeni is lehet a nyári időszakban. Sajnálom, hogy mi erről is lemaradtunk, de legalább van még egy ok a visszatérésre. Tehát miután elfogyasztottuk a pizzánkat, és rendeztük a számlánkat, a pincérnő egy névjegykártyával és egy csomó mini cukorkával búcsúzott. A kiszolgálás eszméletlenül vendégbarát, korrekt és nagyon kedves volt, ami meglepett, tekintve, hogy kedvességgel például Milánóban nem lehetett találkozni. Ott csak két arctalan valakik voltunk, akiknek még a rendelését sem teljesítették.
Magunk mögött hagyva az éttermet és a tavat vissza kellett indulnunk az állomásra, hogy elérjük a vonatot, illetve a transzferbuszt a milánói reptér felé.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
