A test
Éjjel kaptuk a sürgősségin a hírt, hogy olyan embert hoznak, aki a vonat elé vetette magát. A férfi feje helyén gyakorlatilag egy formátlan véres massza volt, nem tudtam elképzelni, hogy még hogy lehet életben. Az egyetlen életre utaló jel az volt, hogy folyamatosan az ujjait ropogtatta. Hüvelyk, mutatóujj, középső, gyűrűs és kisujj, így ment végig rajtuk sorban. Pár óra múlva halt meg, azóta is döbbenten állok, hogyan húzhatta ilyen sokáig abban az állapotban.
Nincs rá idő
Egy férfi tartja nálunk az osztályon a „csótány-állapot” rekordját, így hívjuk azokat a betegeket, akik szinte halhatatlanok. Bejött azzal, hogy zavarja a dialízis katétere. Megnéztem és valóban volt ott egy kis kelés, de a furcsa az volt, hogy a katéter mintha ezeréves lett volna, esett szét. Kérdeztem, mikor volt utoljára dialízisen, - amire minimum hetente-kéthetente járnia kellett volna, mert nem működtek a veséi - a férfi pedig mondta, hogy egy éve! Csodálkozó arcomat látva azt mondta, sajnos nem volt rá ideje, de én azon döbbentem meg, hogy hogyan van még életben.
Olvass még a témában
Düh
Egy férfit – akit eszméletlenül találtak a kocsijában - alig tudtunk intubálni, mert valami eltorlaszolta a torkát. Végül egy tekintélyes vágást kellett ejtenünk a nyakán, hogy lélegeztetni tudjuk. Amikor felébredt üvölteni kezdett velünk, mint kiderült, torokrákja volt és ő „békében akart megfulladni, mi pedig orvul elraboltuk és elvágtuk a torkát.”
A cikk folytatódik, lapozz!
