Amikor arról beszélünk, hogy egy nyelv szexista, általában az első dolog, ami eszünkbe jut, az a hímnem és nőnem megkülönböztetése, ami a magyarban nincs jelen – a BBC újságírója azonban felveti a gondolatod, hogy a kérdés ennél bonyolultabb lehet.
Vegyük például a koreait. Ebben a nyelvben létezik egy pejoratív szó, amely egy olyan nőt jelöl, aki fukarkodik, amikor az alapvető szükségletei kielégítéséről van szó, hogy szükségtelen, külföldi luxuscikkekre költsön – 된장녀 vagy doenjang nyeo. Ez a kifejezés az ország gazdasági fellendülése után ,a 2000-es években jelent meg.
A szó jelentése: „szójabab paszta lány” – azt az elképzelést tükrözi, hogy hiába vásárol valaki Chanel táskákat, soha nem lesz képes leplezni „koreaiságát”, és azt sugallja, hogy ez olyasmi, ami kigúnyolható. Nincs viszont hasonlóan megalázó „szójabab paszta fiú” változata a szónak. Olvass még a témában
Kérdés persze, hogy mondhatjuk-e egy nyelvre, hogy szexista, mikor nyilvánvalóan a beszélők alakítják így a nyelvet. De ha már ilyen a nyelv, az befolyásolja-e, ahogyan a világot látjuk?
