Vannak nyelvek, amelyek a nemek megkülönböztetésével szinte kódolják a szexizmust. A probléma azonban ennél mélyebbre is gyökerezhet.
Amikor arról beszélünk, hogy egy nyelv szexista, általában az első dolog, ami eszünkbe jut, az a hímnem és nőnem megkülönböztetése, ami a magyarban nincs jelen – a BBC újságírója azonban felveti a gondolatod, hogy a kérdés ennél bonyolultabb lehet.
Vegyük például a koreait. Ebben a nyelvben létezik egy pejoratív szó, amely egy olyan nőt jelöl, aki fukarkodik, amikor az alapvető szükségletei kielégítéséről van szó, hogy szükségtelen, külföldi luxuscikkekre költsön – 된장녀 vagy doenjang nyeo. Ez a kifejezés az ország gazdasági fellendülése után ,a 2000-es években jelent meg.
A szó jelentése: „szójabab paszta lány” – azt az elképzelést tükrözi, hogy hiába vásárol valaki Chanel táskákat, soha nem lesz képes leplezni „koreaiságát”, és azt sugallja, hogy ez olyasmi, ami kigúnyolható. Nincs viszont hasonlóan megalázó „szójabab paszta fiú” változata a szónak.
Kérdés persze, hogy mondhatjuk-e egy nyelvre, hogy szexista, mikor nyilvánvalóan a beszélők alakítják így a nyelvet. De ha már ilyen a nyelv, az befolyásolja-e, ahogyan a világot látjuk?
„Nehéz kérdés” – mondja Debbie Cameron, az Oxfordi Egyetem Rupert Murdoch nyelv és kommunikáció professzora.
„Nagyon nehéz szétválasztani őket. Megalapozott bizonyítékok vannak arra, hogy a nyelv megváltoztatása bizonyos területeken megváltoztatja az emberek felfogását.”
A nyelv egyenlőbbé tétele persze nem csupán a foglalkozások leírásakor fennálló nemi sztereotípiák kigyomlálását jelenti, noha a legtöbbeknek ez a példa jut az eszébe. Az 1990-es években Cameron kitalált egy kifejezést az ilyenfajta nyelvi rendrakásra – a verbális higiéniát.
Ez „a beszédek és gyakorlatok tarka gyűjteménye, amelynek révén az emberek megpróbálják megtisztítani a nyelvet, és annak szerkezetét vagy használatát jobban összhangba hozni a szépség, az igazság, a hatékonyság, a logika, a helyesség és az udvariasság eszméivel.”
Egyes verbális higiéniai fókuszok ma nagyon nyilvánosak és közismertek, például a nemileg semleges névmások használata, de vannak más, szintén „takarításra” váró kifejezések, amelyek esetében nem is olyan egyértelmű, hogy az átgondolásukra lenne szükség.
Amanda Montell Wordslut Feminista útmutató az angol nyelv visszavételéhez című cikkében
arról beszél, hogy a „behatolásos szex” kifejezés a férfi, nem pedig a nő szemszögéből írja le az együttlétet.
Felveti a kérdést, hogy ha a fókuszt a nyelv a nőkre helyezni, és úgy beszélnénk a szexről, mintha az nem a nőkkel történne, hanem a nők csinálnák azt a férfiakkal, akkor ettől nem válnának-e a nők a szex főszereplőivé, és nem az ő orgazmusuk lenne a szex „célja” úgy, mint ahogyan most a férfi orgazmus az?
Hasonlóképpen, a nőket világszerte családi állapotuk határozza meg – a BBC szerzője megjegyzi, hogy a 20-as évei végén olyan korban van, amikor a nyugat-európaiak hol signorinának hol signora-nak, mademoiselle-nek vagy madame-nak nevezik.
A férfiakat továbbra is monsieur, señor és signore megnevezések jelölik, és ezek szempontjából teljesen független a családi állapotuk vagy az életkoruk.
A nem házasok egyformán tapasztalják a nemek szerinti címkézést – hindi nyelven a menyasszony kanya, ami szűzt is jelent. A vőlegény ehelyett a doolha, egy címke, amelynek semmi köze korábbi szexuális tapasztalatához. Az urdu szóból hiányzik a szó az elvált férfire, de létezik ilyen az elvált nőre, talaq yafta, ami egy becsmérlő kifejezés.