A buddhista szerzetesek élete nem a fényűzésről, a végtelen panaszkodásról és az örök elégedetlenségről szól. Már életük korai szakaszában elkezdik megismerni az élet igazi értelmét, köszönhetően az ottani tanítóknak, akik néhány írásos üzeneten keresztül, nekünk is adnak némi útmutatást az élethez.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
1/7 „Elzárva lenni attól, amit szeretnénk, és összezárva lenni azzal, amit nem szeretnénk, ez a szenvedés.”
Legyen szó vágyakról, tárgyakról, vagy személyekről, ha nem azzal és azokkal vesszük körbe magunkat, akikkel szeretnénk, akkor mindennek csak szenvedés és végül veszteség lehet a vége. Az élet túl rövid ahhoz, hogy megtanuljuk keretek közé zárni magunkat. Az igazi szabadság az, mikor felvállalva önmagunkat tudjuk élni teljesen az életünket.
2/7 „Azok, akiket a nyári forróság kínoz, az őszi teliholdra áhítoznak: Meg se ijednek a gondolattól, hogy közben életük száz napja örökre elmúlt.”
Őszintén, hányszor kapjuk magunkat azon, hogy nyáron már őszt szeretnénk, télen pedig forró nyarat? Vagyis soha nem tudunk örülni a jelennek és megtalálni abban a szépséget. Az évszakok váltakozását is felfoghatjuk tanításként, miként mennyire tudjuk örömünket lelni az éppen aktuális időjárásban. Ne feledd, hogy a napok a panaszkodással teli időszakban még gyorsabban telnek.
3/7 „Aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul.”
A buddhisták körében a halál a legtermészetesebb dolog. Tudják, hogy a születésük pillanatában, már meg volt írva a haláluk pillanata és ez kicsit sem tölti el őket félelemmel, mivel tudják, hogy a lélek állandó körforgásban él. Csak a test változik, minden más örök. A mi életünkben a halál, viszont félelmetes tény és nem szeretünk róla sokat beszélni. Azonban abban a pillanatban, mikor elfogadjuk az elmúlás tényét, minden jóra fordulhat életünkben.