– Pedig milyen jó eszű, tehetséges kislány volt… Minden iskolai versenyt megnyert, még országos tanulmányi versenyeket is. Kár, hogy a családalapítás miatt feladta a karrierépítést… – sajnálkozott a szemeit forgatva.
– Nem akart ő karriert, csak boldog családot… – mentegetőzött először Kati, és szokásához hűen csak nyelte-nyelte a sértő megjegyzéseket.
– Az ÉN lányomnak, látod, több esze volt: és el is érte, amit akart. Külföldre ment ösztöndíjjal tanulni, már a harmadik diplomáját szerzi, jó állása van, gazdag férje. És még a gyerek mellett is százezreket keres könnyűszerrel. Nem úgy, mint a tied, aki csak úgy potyogtatja a gyerekeket a nagyvilágra, és azok után kapott állami pénzekből él, s a legnagyobb dilemma, ami megmozgatja a fantáziáját, az hogy tejbegrízt főzzön vacsorára, vagy lecsót… – nevetett fel a saját szellemességén Rózsika. Olvass még a témában
Kati hirtelen meg sem tudott szólalni a méregtől. Valami frappáns válaszon törte a fejét, de Rózsika gúnyos mosolyát látva leblokkolt.
