Kati hirtelen meg sem tudott szólalni a méregtől. Valami frappáns válaszon törte a fejét, de Rózsika gúnyos mosolyát látva leblokkolt.
– Én a Te helyedben nem támogatnám őket ebben a „gyerekprojektben”. Ki az az őrült, aki ilyen szegénységbe ennyi gyereket vállal? – folytatta eszmefuttatását Rózsika.
– MI. ÉN és a CSALÁDOM. A lányom, akire mindig, mindenben számíthatok. Mert ellentétben veled, NEKEM nem kell azon törnöm a fejem, hogy mi lesz velem 70 évesen. Nem kell azon gondolkodnom, hogy melyik idősotthonba lesz elég pénzem befizetni, vagy Uram bocsá’ melyik kórház elfekvőjében kell vadidegeneknek pelenkázniuk. Mert NEKED inkább ezen kellene aggodalmaskodnod, nem az ÉN ügyeimen. Most pedig megyek, segítek a lányomnak „óvodát nyitni”… – mondta fojtott hangon Kati, és feldúltan elviharzott, nem törődve a meglepetéstől tátott szájjal utána bámuló Rózsikával. Olvass még a témában
