Nem tanulnak meg osztozkodni, túl sok figyelmet kapnak, emiatt önzővé válnak, később is nehezen építenek kapcsolatokat és emiatt magányosak lesznek. A testvér nélküli gyerekekről nagyon sok sztereotípia él a köztudatban.
A Texasi Egyetem Népesség Kutató Központjának eredményei azonban mást mondanak.
1/3 Olyanok, akár az elsőszülöttek
Míg sok ember önzőnek, elkényeztetettnek vagy magányosnak gondolja őket, a kutatások szerint az egyke gyerekek éppen olyan jól alkalmazkodnak, mint azok a gyerekek, akik testvérrel együtt nőttek fel. Az egykék szociális képességeit vizsgálva a kutatók szintén nem találtak különbséget, illetve, amit igen, az kamaszkorra elmúlik: azaz, ha bizonyos készségeket esetleg később szereznek is meg a testvér nélküli gyerekek, még jóval a felnőtt koruk előtt bepótolják ezeket.
A vizsgálatok során azt találták, hogy az egyke gyerekek valamivel motiváltabbak az iskolai teljesítményükkel kapcsolatban, és általánosságban véve az önbizalmuk is nagyobb lehet.
Amikor a tudósok azt vizsgálták, hogy az egyke gyerekek mennyire együttműködőek, rugalmasak, népszerűek, elégedettek, fegyelmezettek, szorongók, érzelmileg stabilak, extrovertáltak, autonómok és érettek, azt találták, hogy valójában nincs különbség közöttük és más gyerekek között.
Valójában az egyke gyerekek nagyon hasonló eredményeket értek el az elsőszülöttekkel, és azokhoz a gyerekekkel, akiknek egy testvére van. Ami pedig ennél is fontosabb, a kutatók felhívták rá a figyelmet, hogy az egykék éppen olyan sokfélék lehetnek, mint bárki más, szocializációnk során pedig rengeteg dolog formál bennünket, nem csak az, hogy hány testvérünk van, vagy hogy van-e egyáltalán.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!