Ne hazudj magadnak!
Van a kis hazugság, a nagy hazugság, és a statisztika – tartja a mondás. Kiegészítéseként hozzátenném, hogy az hazudik a legnagyobbat, a legprofibban, aki még saját magát is képes félrevezetni. Sok ember képes erre. Ha tökéletes, vagy ahhoz közeli állapotban lennél, túl könnyű lenne szeretned magad.
Fogj egy papírlapot, és kezdd el felírni, hogy milyen hibáid vannak. Aztán írd ezen hibák mellé azt, hogy mikor származott ezekből a hibákból előnyöd, mikor születtek vicces helyzetek. Nem árt erre a papírlapra felírni az erényeidet sem, melyek mellé szintén csatolj egy kellemes emléket. Ha nem tudod ezt kivitelezni, kezdj el élni, mert akkor még nem éltél eleget… valóban élni, és tapasztalatokat szerezni.
Bocsáss meg magadnak!
Ez annyit tesz, be kell ismerned, hogy ember vagy, emberi tulajdonságokkal. Vannak, aki a tökéletességre való törekvés közepette felejtik el ezt az igen egyszerű ám annál fontosabb dolgot. Vannak, akik eltemetik, elfojtják a hibázás által keletkezett feszültséget. Ezután pedig feledésbe merül az ok – csak a feszültség van jelen, melynek elfojtása sosem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A jó hír az, hogy a megbocsátást, a probléma felismerésének technikáját meg lehet tanulni. Olvass még a témában
Versengés – de kivel?
A versengés többnyire azok között alakul ki, akik maximalisták – azaz félnek attól, hogy hibázásuk megalázó következménnyel lenne kompenzálva. Saját magunkkal versenyezni a legbotorabb dolog. A kalóriaszámolgatós fogyókúrák, a ránctalanító, narancsbőrt eltüntető krémekkel ezt teszi az ember.
