Az önszeretetet fontos, de ne vidd túlzásba!

Az önszeretetet fontos, de ne vidd túlzásba!

Címlap / Életmód / Egészség / Az önszeretetet fontos, de ne vidd túlzásba!

Az önszeretetet összekeverik az önajnározással. Sok önsegítő könyv arra tanítja a nőket, hogy aki nem szereti saját magát jól, az elégedjen meg a sekélyes látszat-önszeretet gyorssegélyével. Nem róható ez fel senkinek, egyszerűen csak tudomásul kell vennünk, hogy az önszeretet megtanulása hosszú folyamat. Néha szükség van az önajnározásra, mint gyors és remélhetőleg hatékony segítségre.

Aki nem szereti saját magát…

Aki nem szereti saját magát, az nem fogja tudni környezetét sem jól szeretni. Ezáltal elszigetelődik, folyamatos konfliktusokba vagy magányba, vagy épp mindkettőbe egyszerre esik bele. A szeretetre mindenki képes, mégis a hűséges szeretetre már csak kevesen.

Saját magunkat is hűséggel kell szeretni, hiszen öregszünk, folyamatosan változunk, és nem biztos, hogy mindig a legjobb formánkat adjuk – még akkor sem, ha magabiztosak, egyéniségek vagyunk. Saját magunkat szeretni a legnehezebb feladat, hiszen minden hibánkkal tisztában vagyunk… vagy mégsem? Életed leghosszabb románca saját magad szeretete.

Jól szeretni nehéz.

Ne hazudj magadnak!

Van a kis hazugság, a nagy hazugság, és a statisztika – tartja a mondás. Kiegészítéseként hozzátenném, hogy az hazudik a legnagyobbat, a legprofibban, aki még saját magát is képes félrevezetni. Sok ember képes erre. Ha tökéletes, vagy ahhoz közeli állapotban lennél, túl könnyű lenne szeretned magad.

Fogj egy papírlapot, és kezdd el felírni, hogy milyen hibáid vannak. Aztán írd ezen hibák mellé azt, hogy mikor származott ezekből a hibákból előnyöd, mikor születtek vicces helyzetek. Nem árt erre a papírlapra felírni az erényeidet sem, melyek mellé szintén csatolj egy kellemes emléket. Ha nem tudod ezt kivitelezni, kezdj el élni, mert akkor még nem éltél eleget… valóban élni, és tapasztalatokat szerezni

Bocsáss meg magadnak!

Ez annyit tesz, be kell ismerned, hogy ember vagy, emberi tulajdonságokkal. Vannak, aki a tökéletességre való törekvés közepette felejtik el ezt az igen egyszerű ám annál fontosabb dolgot.

Vannak, akik eltemetik, elfojtják a hibázás által keletkezett feszültséget. Ezután pedig feledésbe merül az ok – csak a feszültség van jelen, melynek elfojtása sosem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A jó hír az, hogy a megbocsátást, a probléma felismerésének technikáját meg lehet tanulni.

Versengés – de kivel?

A versengés többnyire azok között alakul ki, akik maximalisták – azaz félnek attól, hogy hibázásuk megalázó következménnyel lenne kompenzálva. Saját magunkkal versenyezni a legbotorabb dolog. A kalóriaszámolgatós fogyókúrák, a ránctalanító, narancsbőrt eltüntető krémekkel ezt teszi az ember.

Ugyanis a versengés alapja magunkban rejlik – legnagyobb ellenfelünk pedig az idő. Innentől pedig – mivel az időt nem lehet jelen állás szerint megváltoztatni – a legfeleslegesebb dolog a világon.

A versengés önmagunkkal azt jelenti, nem ismerjük saját magunkat, nem ismerjük a világot.

Összehasonlítás, mantrázás

Feleslegesen hasonlítod össze magad másokkal, mert több rosszat fogsz felfedezni magadban, mint jót, még akkor is, ha ez a mérleg nem egészen alakul. Az összehasonlítás végeredménye mindig pozitív kell, hogy legyen irányodban. Ám ha mégsem, és ha valaki jobb, nem szégyen attól tanulni.

A mantrázás – adott esetben – jó megoldásnak bizonyul. A pozitív megerősítés, a sikerek mindig meghozzák gyümölcsüket.

Az önszeretet nem az, amikor megadod magadnak a lehetőséget arra, hogy tökéletes legyél. Az hazugság, önámítás, és egy szint után önpusztítás, mert a lehetetlennel kecsegteted magad. Persze ez az út sok dicsérettel lesz kikövezve. Ezáltal úgy fogod pillanatokra érezni, hogy tiéd a világ. Az önszeretet az, ha elfogadod magad, és utána változol, nem azért változol, hogy elfogadd magad.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást