Az önbizalom egy olyan emberi tulajdonság, ami kezdetben mindenkinek jár. Gyerekként nem foglalkozunk mások véleményével, mindent ösztönösen és őszintén teszünk. Majd már egész korán, az oviban elkezdhet kopni ez a velünk született magabiztosság és a mi dolgunk az, hogy életünk egy pontján visszaszerezzük magunknak.
1/3 Az önbizalom pszichológiája
Adott egy nagy társaság, ahol megoszlanak a szerepek. Most vegyük a két végletet. A társaság középpontját, akinek mindenkihez van egy-két kedves, vicces szava, aki nem fél megérkezni sehova és az ellenpólusa, aki láthatatlan szeretne maradni egész este és a testbeszéde is azt üzeni, hogy „hagyjatok békén!” Melyikük mellé ülnél szívesen? Nyilván nagy százalékunk a társaság középpontját választaná, vagy csak sajnálatból, de leülnénk a visszahúzódó, csendes fél mellé. Akivel egyébként az égvilágon semmi baj nincs, csakhogy előszeretettel kapcsolódunk inkább olyan emberekkel, akik mellett jó energiákat érzünk.
Az önbizalom szexivé tesz, ezt már tudjuk a kezdetek kezdete óta. Van az a mondás, miszerint a férfi, ha csak egy fokkal szebb az ördögnél, de párosul mellé egy sziporkázó személyiség, akkor már nyert ügye van a nőknél és ez nemigen köthető a bankszámlához. Párválasztás során már azért mindenkinek szempont a személyiség, hiszen senki sem szeretne egy sótlan, pesszimista és undok alak mellett megállapodni.
A magabiztosság viszont egyike azon tulajdonságoknak, amibe képesek vagyunk beleszeretni és ezáltal elnézni minden egyéb hiányosságot. Megfordítva a nemek harcát, ránk nőkre is teljesen igaz ez, hiszen lehet valaki bármennyire szép és tökéletes, ha mindehhez nem társul egy magabiztos, sziporkázó személyiség.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!