Az idei évre egy dolgot fogadtam meg: többet fogok olvasni. Számomra azonban az olvasás – felnőttkorom óta – mindig összefügg a tanulással, nem igazán szoktam fikciókat olvasni. Pedig úgy tűnik, nagyon is érdemes lenen!
Újabb ok, amiért érdemes a gyermekednek mesét olvasni
A kutatók arra már régen rájöttek, hogy a gyermekek esetében az empátia fejlődése kapcsolatba hozható a kitalált történetek, avagy a mesék olvasásával. Az eredmény azt sugallta, hogy fontos kapcsolat található a fikcióban található mesehősök iránt érzett empátia és a valóságban, az emberekkel való együttérzés képessége között.
Innen jött az ötlet, hogy érdemes lenne közelebbről megvizsgálni ugyanezt a tényt a felnőttek esetében. A hipotézis tehát az volt, vajon van-e párhuzam a szépirodalom olvasása és az empátia tényleg kifejeződése között a felnőttek esetében is.
Milyen a jó szépirodalmi mű?
A szépirodalmat olvasók sokszor nyilatkoznak úgy, hogy teljesen elvesztek a könyvben, szinte elnyelte őket a történet. Valóban: a jó könyvet, az izgalmas regényt gyakran úgy jellemezzük, hogy maximálisan átéreztük, átéltük a benne leírtakat.
Korábban meglehetősen kevés figyelmet fordítottak a kutatók arra, milyen hatással van a mentális folyamatokra a fikció olvasása, és arra, hogyan változik meg az emberek viselkedése az olvasott művek után. Egyáltalán változik?
A mostani tanulmány viszont megvizsgálta a fikció-olvasás különböző aspektusai közötti kapcsolatokat. Megfigyelték, hogy a kitalált történetek milyen hatással vannak az olvasók hétköznapi életére, azon belül is az empátiájukra. Ez utóbbit részletezték is, különválasztották a kognitív és az affektív empátiát.
A kognitív empátia az a képesség, amikor megértjük egy másik ember szemszögét, látjuk az ő szemével a világot, míg az affektív empátia a másik személy érzelmeinek megosztására való képességre utal.
Jól áttekinthető és átérezhető érzelmek
A szépirodalom túlnyomó része arról szól, hogy megértjük a szereplők motivációit, meggyőződésük, tapasztalásuk okait. Tehát csak akkor kerülünk tisztába az olvasott művel, ha a kognitív empátiáinkat alkalmazzuk. Az affektív empátiára akkor van szükségünk, amikor már a fikciót szeretnénk jobban megérteni, illetve élvezni.
A szakértők szerint a szépirodalmi művek nem csak azáltal segítik fejleszteni az empátiánkat, az érzelmi intelligenciákat, hogy ezeket az aspektusokat vizsgáljuk. Azzal is, hogy az irodalmi művekben az érzelmek ábrázolása tisztább.
A jó írók tökéletesen felvázolják, mit éreznek a szereplők, mit tapasztalnak, mit látnak és mindez mit vált ki belőlük. Az olvasó ezáltal képessé válik arra, hogy saját empatikus válaszait a valóságban fejlessze.
A kitalált történetek alapjait az olvasók a valós világban, a különböző társadalmi helyzetekben folyamatosan felismerik és gyakorolják. Például azáltal, hogy gördülékenyebben azonosulnak másokkal.
Sosem késő elkezdeni olvasni
Az empátia egy nagyon nehezen mérhető tulajdonság, nehéz ok-okozati összefüggéseket feltárni általa. A kutatók megemlítetik például azt a nehézséget, hogy nem könnyű eldönteni, azok olvasnak-e szépirodalmat szívesen, akik eleve empatikusabbak másoknál, vagy azért lesznek empatikusabbak a résztvevők, mert kellő mennyiségű szépirodalmat olvastak a korábbiakban.
A mostani kutatás alapján úgy tűnik, a korábbi tapasztalások nem igazán vannak összefüggésben az olvasásélménnyel. Bárkinek érdemes elkezdenie a szépirodalmat, aki fejlesztené az empatikus képességeit.
A kutatás azt találta, hogy társadalmilag minél inkább azonosulni tudunk az olvasottakkal, a szereplőkkel, annál inkább képessé válunk az érzelmi változásaik átélésére.
Ugyanakkor a fikció útján történő átadás lehetővé teszi az érzelmek megosztását olyan személyekkel is, akik társadalmilag távol vannak az olvasótól. Ez pedig potenciálisan pozitív hatással lehet a segítő magatartásra a valóságban.
A tanulmány feltárta, hogy az empátia és a segítő hajlam között összefüggések fedezhetőek fel, valamint hogy a szépirodalom olvasása kapcsolódik a kognitív és az affektív empátiához egyaránt. A fikciók a kognitív empátiát, míg a történetek közvetlen megtapasztalása az affektív empátiát fejlesztik.
Az egyértelmű konklúzió tehát az, hogy az olvasott történetek jóval túlmutatnak a fantázián és a fikciós művek szorosan összefüggnek az érzelmi intelligenciánkkal.
Összekapcsolódnak azzal, miként értjük meg a valóságban mások nézőpontját, mennyire érzünk együtt velük és egyúttal milyen mértékben tudjuk növelni motivációnkat a saját segítőkészségünket illetően.