Ma már szerencsére jóval megengedőbb a társadalom a női szabadsággal szemben. A nők dolgoznak, utaznak, sportolnak, vállalkoznak, önállóan döntenek. Mégis, ha egy anyáról van szó, mintha újra bekapcsolna egy régi reflex: „bulizni ment? és a gyerek?”
Az általános vélekedés gyakran ma is az, hogy egy nőnek addig van „tere” a szórakozásra, amíg családot nem alapít. Onnantól kezdve elvárt, hogy minden figyelmét, idejét és energiáját a gyerek(ek)re és a háztartásra fordítsa.
Az anyaságot sokan még mindig olyan szerepként értelmezik, ami mindent felülír, és amiben a nő önmagát szinte teljesen háttérbe szorítja.
Aki pedig ezt nem így csinálja – aki néha szeretne kimozdulni, nevetni, táncolni, hajnalban hazaérni –, azt gyakran megkérdőjelezik. Hiszen, ha valaki akár egyetlen estére szeretne nem a gyerekeinek élni, az biztosan nem is szereti a családját, az olyannak meg, ugye, minek a gyerek? Olvass még a témában
