Nincs rejtélyesebb, titokzatosabb dolog egy álarcnál. Bármi, bárki lehet általa az ember. Álarc segítségével megélhetjük a szupergonosz vagy épp a szuperjó szerepkörét. Az álarc szituációs, fantázián alapuló játék, ami sokat segíthet… vagy épp jó móka…
A kezdetek
Már a legelején, az őskorban is bújtak álarc mögé az emberek. A zsákmány bőrét húzták magukra, a fejükre, melynek kapcsán közelebb érezték magukat a természethez, és kicsit az elejtett állat lelkébe is bújhattak.
Ez nem csupán játék volt, hanem tisztelet is, az élet tisztelete – és varázslat, vagy annak része. A lélek kiszállt a testből, így a felöltött bőr, az azt magára húzóval újra életet kapott. Ez volt az a pillanat, ami a legközelebb volt az élet és halál mezsgyéjének vonalához, így kapott „varázsos” szerepet.
Az emberi álarcok eleinte inkább halotti maszkok voltak, megőrizve ezzel a halott arcának vonásait, de ezzel idézték meg annak szellemét is. Álarcot készítettek fából, a görögök nemesfémből, sőt, Szibériában gipszből is.
Az álarc, maszk misztikuma annyira vonzotta az embert, hogy mára számtalan okból, alkalomból készítenek szebbnél szebb, riasztóbbnál riasztóbb, vagy épp vicces darabokat. Legszélesebb körben karneválokon, színpadi darabokban használták, használják.
Anonymus, az ész álarca
Anonymus története III. Béla nevéhez fűződik elsőként. Egy tehetséges matematikusokból álló magyar csoport is viselte ezt a nevet a múlt században.
A klasszikus Anonymus maszk a V, mint vérbosszú című filmben jelent meg. Az álarc hordója soha nem veszi le a maszkot, nem rendelkezik szupererővel, „csupán” ésszel és taktikai érzékkel.
A figura Guy Fawkes-nek állít emléket, aki 1604-ben megpróbálta felrobbantani az angol parlamentet. A köztudatban a „Guy” név „fura fickó”-t jelent, aki szembeszáll a zsarnoksággal, megteszi azt, amit más nem mer. Így jutunk el a legérdekesebb mai álarchoz, Anonymuséhoz, aki bátorságáról és eszéről híresült el.
Egy sikeres hecker csoportot képvisel. Mi Anonymus sikerének a titka? Imádjuk az álarcos igazságosztókat, akik céljukat véráldozat nélkül, ésszel érik el. Pár szóval: arctalan, névtelen, mosolygós, a nép által spontán szerveződik, és bárki válhat Anonymus-szá.
Az álarc rejtélye
Az álarc újjászületés. Többszörös újjászületés, hiszen nem csupán az álarc felvételekor születik újjá annak viselője, hanem a csattanónál is, az álarc levételekor is.
Kettősséget is jelent, és titokzatosságot is. Az álarc az, amit jelképez, készségek és hatalmak birtokosává válik annak viselője. Ugyanakkor az álarc csak akkor telik meg élettel, ha azt valaki felveszi.
Állandó jelentése ott van akkor is, amikor nincs használatban, de ez csak jelképes – mindaddig, míg valaki életre nem kelti. Az álarc külleme adott tulajdonságra van kiélezve, eköré épül viselőjének valós vagy képzelt személyisége, egy leegyszerűsített „jellemrajz”, így közérthető.
Az álarc egyszerre személy és személytelenség, egy titok. A titok pedig az a fogalom, amire minden embernek szüksége van.
Híres álarcok
Az egyik leghíresebb velencei álarc a pestisdoktoré. Eredete, az 1630-as pestitsjárvány idejéig nyúlik vissza. Egy Lancetta nevű patikus csőrös álarcot viselt, így járta az utcákat.
A keresztes lovagok is álarcot vettek magukra, de a Ku-Klux-Klán tagjai is takarták arcukat, isteni, felsőbbrendű, bíráló szerepüket kezdetleges módon kihangsúlyozva. Álarca volt Facia Negrának a Szegény gazdagokból, ahogy Zorrónak és a Voltaire által papírra vetett Vasálarcosnak is.
A mai kor „hősei” is mind-mind rendelkeznek maszkkal. Ilyen Batman, Superman, Pókember, Macskanő, sőt, egy kicsi maszkocska még a zöld íjásznak is jutott.
Könnyed szórakozás
Felesleges kutatni az álarcok mögötti bonyolultabb tartalmat, hiszen az álarc célja nem az elmélyülés, hanem a „hittetés”, hitegetés.
Sok esetben egyszerűbb, ésszerűbb elhinni azt, amit el akarnak hitetni velünk. Az álarc éppen emiatt a könnyed tulajdonsága miatt olyan népszerű az élet sok területén.
