Amikor a gyerekek nevelésével kezdünk foglalkozni, elsőre az ugrik be, hogy a nevelés az, amikor valamilyen probléma van a gyerekkel és mi igyekszünk azt korrigálni, rosszabb esetben megbüntetni. A helyzet azonban az, hogy nevelni csak úgy lehet, ha ismerjük a miérteket és a rosszasághoz vezető utat – csak így tudjuk felkészíteni a gyereket a legközelebbi helyes viselkedésre.
Sokan azt gondolják, hogy egy gyerek a megtörtént esetek alapján tanul. Pedig ha ismerjük már a folyamatot, amiből gyermekünk csínytevése vagy kiadósabb hisztije kikerekedhet, akkor meg tudjuk állítani, s nem kell elszenvedni egy, a bevásárlóközpont közepén, magát üvöltve hasravágó gyerek megaláztatását.
Természetesen tudom azt is, hogy biológiai okok is közrejátszhatnak viselkedésünkben, mint az Omega 3 vagy a D-vitamin hiány, vagy a cukros ételek és a gyorsan felszívódó szénhidrátok túlzott bevitele, hiszen a gyerekek energiaháztartását pörgetheti vagy lassíthatja.
De azt gondolom, először próbáljuk megelőzni a bajt és felkészíteni gyermekeinket a különböző szituációkra, ha pedig mégis rosszalkodik, ne a letolással indítsunk. Ehhez folyamatos és mély szülő-gyermek kapcsolatra van szükség, ami a kommunikációval kezdődik. Beszélgetni pedig állandóan kell velük úgy, hogy mind a két oldal feldolgozza a kapott információkat. Olvass még a témában
