De azt gondolom, először próbáljuk megelőzni a bajt és felkészíteni gyermekeinket a különböző szituációkra, ha pedig mégis rosszalkodik, ne a letolással indítsunk. Ehhez folyamatos és mély szülő-gyermek kapcsolatra van szükség, ami a kommunikációval kezdődik. Beszélgetni pedig állandóan kell velük úgy, hogy mind a két oldal feldolgozza a kapott információkat.
Beszélgess tehát vele, ne csak arról, amit meg akarsz vele tanítani, hanem arról is, ő mit gondol. Eseményekről, amikkel napközben, esetleg óvodában/iskolában találkozik, más emberekről, akikkel közösen találkoztatok. Akár a fagylalt ízéről, amit az előbb ettünk. Meg szoktam kérdezni, miért az a barátja vagy játszótársa aki, miért szereti a tanító nénit. Ilyenkor nem jó, hanem valódi válaszokat várok.
Nem szoktam javítgatni, mert akkor nem nyílik meg előttem és csak munka megbeszéléseket fog folytatni velem, hiszen kerülni akarja az okoskodásom.
Vannak olyan komoly témák, amiket tetszik vagy sem, nekünk kell megbeszélnünk velük, s ha alapból nincsenek őszinte beszélgetéseink, nem fogunk nyitott fülekre találni. Olvass még a témában
