Vannak dolgok, amik épp különösen foglalkoztatják őket, mert barátaikkal beszélgettek róla. Ilyenkor sok olyan mondat elhangzik, amit felnőttként kinevetnénk. Fontos azonban ilyenkor, hogy felnőttek maradjunk és tiszteljük a tapasztalatbeli különbségeinket, mert az ahogyan reagálunk a témára, sokszor meghatározza a további beszélgetéseinkben tanúsított magatartásukat, őszinteségüket.
Tehát fontos az, hogy legyen folyamatos élő kommunikációnk a gyermekünkkel. Tudom, hogy a tinédzserek szülei most oldalt váltanak mert azt mondják, “próbálj meg folyamatos kapcsolatot tartani egy tinivel”. A helyzet azonban az, hogy ha folyamatos a kapcsolatunk a gyermekünkkel és azt kommunikáljuk, amit teszünk, akkor ez tud működni.
Valahol hallottam egy régi történetet, ahol a szülőt behívják az iskolába és szembesítik azzal, hogy a gyermeke káromkodik. „Ki a …….-től tanulhatta?” mondta felháborodva a szülő. Sokszor előfordul, hogy nem vesszük észre a vakfoltjainkat. Ilyenkor érdemes egy kicsit elgondolkodni, vajon mit teszek én. Olvass még a témában
Nem éppen tőlem tanulta azt, amit meg akarok neki tiltani? Én vagyok számára a minta, legyek hát méltó hozzá!
