Erre csörög a dió
A játékot, amiben egy bekötött szemű fogónak el kell kapnia az őt heccelőket, ilyen-vagy olyan formában már nagyon régóta játsszák. A játék egy változatát már az ókori Görögországban is ismerték, ahol „rézszúnyognak” hívták. A játékot a gyerekek Bangladesben Kanamachi néven ismerik, ami vak legyet jelent.
Az egyik személy vakon repül, hogy elkapja vagy megérintse a többiek egyikét, akik körbe-körbe szaladgálnak és azt ismételgetik: „A vaklegyek gyorsan lebegnek! Kapd el, amelyiket csak tudod!” A játékot a Tudor-korszakban is játszották, és vannak feljegyzések arról, hogy VIII. Henrik udvaroncai is játszották, sőt állítólag magának VIII. Henriknek is ez volt a kedvenc játéka.
Az egyik személy vakon repül, hogy elkapja vagy megérintse a többiek egyikét, akik körbe-körbe szaladgálnak és azt ismételgetik: „A vaklegyek gyorsan lebegnek! Kapd el, amelyiket csak tudod!” A játékot a Tudor-korszakban is játszották, és vannak feljegyzések arról, hogy VIII. Henrik udvaroncai is játszották, sőt állítólag magának VIII. Henriknek is ez volt a kedvenc játéka.
Ugróiskola
Egyes források szerint az ugróiskolát a rómaiak által uralt mai Angliában játszották először. A pályák 30 méter hosszúak voltak, és a római katonák használták őket, hogy teljes páncélzatot viselve fejlesszék az ügyességüket.
Olvass még a témában
Üveggolyók
Üveggolyókat már a fáraók sírjaiban és azték romokban is találtak. A golyójátéknak ugyanakkor nincs egyetlen standardizált változata - minden iskolaudvarnak megvannak a maga szabályai. A golyójáték klasszikus változata, amelyet ma ismerünk, a 20. század elején jött létre, amikor a tömegtermelés lehetővé tette, hogy a gyerekek fillérekért egész zacskónyi gyönyörű üveggolyót vásárolhassanak.
A cikk folytatódik, lapozz!
