Lábadozva
Mostanában azt mondom magamra, hogy lábadozó „people pleaser” vagyok, tehát próbálok kigyógyulni abból, hogy mindig mások kedvére tegyek, a saját jólétem kárára. Mivel én úgy nőttem fel, hogy a családban a szeretetet mindig ki kellett érdemelni valamivel, sajnos nem könnyű erről leszoknom, mert ez a beidegződés.
Akkor nyílt fel először a szemem, amikor a legjobb barátnőm rendszeresen abba az indiai étterembe szervezte a találkozásainkat, amiről tudja, hogy utálom. Nem szeretem az indiai kaját, mégis mindig igent mondtam, amíg egyszer aztán nem. Sosem felejtem el az arcát, amikor megkérdeztem tőle, hogy „Figyi, húsz éve ismersz, tényleg nem zavar, hogy mindig olyan helyre viszel, ahol tudod, hogy nem fogok tudni jól enni…?” Ez volt az első alkalom, hogy a sarkamra álltam.
