Egy péntek éjszaka éppen a buszmegállóhoz sétáltam egy szórakozóhely közeléből, amikor egyre gyorsuló lépteket hallottam a hátam mögött. Nőként ez már önmagában is riasztó tud lenni, de amikor a léptek utolértek, majd egy férfi a vállamra tette a kezét, úgy éreztem, megfagy bennem a vér.
Mint megtudtam, a fiatal férfi, aki mellett egy sarokkal korábban elhaladtam, szeretett volna megismerkedni velem – hogy egészen pontosan idézzem a szavait: „Megtetszettél, ezért úgy gondoltam, utánad jövök.” A mondat, amitől minden nő fejében bekapcsol a vészcsengő.
Nagyszerű, mondtam, én viszont csak szeretnék minél előbb hazaérni. Gyors léptekkel otthagytam, miközben felhívtam egy barátnőmet, aki telefonon keresztül velem maradt a következő két sarokig, amíg meg nem bizonyosodtam róla, hogy a férfi nem követ. Olvass még a témában
Nem követett, tehát mondhatjuk, hogy teljesen ártatlan volt az interakció. De én ezt nem tudhattam. Nőként a túlélésed elengedhetetlen feltétele, hogy mindig résen legyél, és ha utánam szaladsz egy sötét sikátorban, azzal megijesztesz. Nem bókolsz, nem romantikus vagy, megrémisztesz.
