Beülsz egy kávézóba, egyedül, és alig ülsz le, már érzed is: mindenki téged néz. Az arcod ég, a mozdulataid mesterkéltté válnak, még azt is végiggondolod, hogyan tartsd a csészét, nehogy furcsán nézzen ki. Pedig a valóság az, hogy a szomszéd asztalnál ülők épp a saját telefonjukat bámulják, a pultos a következő rendelésen gondolkodik, senki nem szentel neked különösebb figyelmet.
Honnan ered a rivaldafény-effektus?
A fogalom az amerikai Cornell Egyetem pszichológusától, Thomas Gilovichtól és kutatótársaitól származik, akik egy azóta klasszikussá vált kísérletsorozatban vizsgálták, mennyire vagyunk tudatában annak, hogy mások valójában milyen keveset figyelnek ránk. Az egyik legismertebb kísérletükben egyetemi hallgatóknak kellett egy kínosnak szánt pólóban belépniük egy terembe, tele idegenekkel. A pólón egy akkoriban kevéssé menő énekes, Barry Manilow arcképe díszelgett. A résztvevőket előre megkérdezték, szerintük hányan fogják észrevenni és megjegyezni a pólót. A becslések jóval magasabbak voltak, mint amit a teremben ülők valójában felidéztek utólag.
Azt hisszük, hogy a saját életünk főszerepét játsszuk mások fejében is, pedig a legtöbb ember a saját forgatókönyvét pörgeti.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
