A megmásíthatatlan
Már nem akarom megváltoztatni a megváltoztathatatlan dolgokat. Elfogadtam, hogy nem leszek fiatalabb és a térdem megérzi az időjárásváltozást. Hogy álmaimmal ellentétben nem a Comói-tó partján levő villámban töltöm majd a nyugdíjas éveimet és azt is, hogy a kuglófom sosem lesz olyan finom, mint anyámé volt. És ezzel nincs semmi baj.
A mások élete
Nem érdekel, ki mit gondol rólam. Már megtanultam, hogy az emberek közel sem vesztegetnek rám annyi időt és energiát, mint ahogy mindig elképzeltem, mert – mint ahogy én is – inkább magukkal vannak elfoglalva. Elmúltak azok az idők, amikor az volt a legfontosabb, hogy mindenki kedveljen és ma már úgy vagyok boldog, hogy önmagam lehetek.
