Ugyanaz az ember, akivel évek óta együtt élünk, újra lehet érdekes, ha nem a megszokott rutin szűrőjén keresztül nézünk rá.
Ugyanaz a hétköznap is lehet más, ha nem csak „túl akarjuk élni”, hanem elkezdünk benne jelen lenni.
A megszokás kényelmes, de alattomos. Lassan leszűkíti a látómezőnket, és észrevétlenül elveszi tőlünk a kíváncsiságot. Amikor valami újat keresünk – új helyet, új kapcsolatot, új életet –, tulajdonképpen ezt a kíváncsiságot próbáljuk visszaszerezni. Azt az érzést, amikor minden frissnek, izgalmasnak és lehetségesnek tűnik.
De ezt nem csak egy repülőjegy vagy költöztetőautó tudja megadni. Visszatalálhatunk hozzá ott is, ahol most vagyunk. Elég, ha megpróbálunk rácsodálkozni a megszokott dolgokra. Ha leülünk ugyanarra a padra a parkban, de most nem a telefonunkat nézzük, hanem a fákat. Ha ugyanazt az utat választjuk haza, de most meghallgatjuk, hogyan változik a város zaja az esti fények között. Olvass még a témában
