Ahogy közeledik az év vége, és szaporodnak az újévi fogadalmak, elgondolkodtam: vajon miért van az, hogy a nagy változásokhoz mindig egy új dátumot, egy új helyszínt jelölünk ki kezdőpontnak? Miért van az, hogy úgy teszünk, mintha valamiféle jelre vagy engedélyre volna szükség ahhoz, hogy másként kezdjük élni az életünket – holott éppen az a legnagyszerűbb dolog, hogy bármikor megvan a szabadságunk ahhoz, hogy másként kezdjük élni a mindennapjainkat.
Sokan úgy gondoljuk, az újrakezdéshez valami nagy dolog kell. Egy költözés, egy hosszú utazás, egy új munkahely vagy legalább egy új évszám, amihez odaképzelhetjük a tiszta lapot. Azt hisszük, majd akkor leszünk mások – amikor megérkezünk valahová, amikor elkezdődik valami új. Addig pedig várunk. Türelmetlenül vagy beletörődve, de mindig a következő alkalmat figyeljük, ami talán lehetőséget ad majd arra, hogy végre másképp éljünk.
Pedig az újrakezdésnek nincs dátuma. Nincs kezdőpontja, amit be kellene karikázni a naptárban. Olvass még a témában
Az életmódváltás, a változás, a belső átrendeződés nem a következő hónap elsején, és nem is egy új városban kezdődik el, hanem abban a pillanatban, amikor rájössz: most is dönthetsz másképp.
Ez az érzés felszabadító. Mert ha nem kell hozzá elutazni, ha nem kell semmit elhagyni, akkor a lehetőség mindig ott van, karnyújtásnyira. Lehet, hogy ugyanott ülsz, ugyanabban a szobában, ugyanazzal a bögrével a kezedben, de egyszer csak másként látod a dolgokat. Rájössz, hogy nem a környezeted tart fogva, hanem a nézőpontod.
Az ember hajlamos elhinni, hogy a boldogság, a kiegyensúlyozottság vagy a „jobb élet” valahol máshol van. Hogy majd ha elköltözöm, ha máshol dolgozom, ha más emberek vesznek körül, minden könnyebb lesz. Aztán amikor ezek megvalósulnak, rájövünk: a csomagok között ott utaztunk mi is, a szokásainkkal, a félelmeinkkel és az elakadásainkkal együtt.
A változás nem attól történik meg, hogy valami megváltozik körülöttünk. Hanem attól, hogy máshogy tekintünk arra, ami addig is ott volt.
Ugyanaz az utca, amin nap mint nap végigmegyünk, egyszer csak lehet más is, mint unalmas útvonal a munkahelyig. Lehet egy séta, ami alatt észrevesszük, milyen gyönyörű fényt vetnek a házakra a délutáni nap sugarai.
