6. Lövöldözés
Nem tudom, hogy a videojáték-függőség hivatalos betegség-e, de én mindenesetre az vagyok, függő. Ráadásul csak egyfajta játékra vagyok ráállva, amikben zombikat lehet lövöldözni. Ez állandó vita köztünk a feleségemmel, de képtelen vagyok meglenni a napi „zombihentelős-adagom” nélkül.
Azzal vigasztalom magam, hogy volt egy kollégám, aki kilépett a cégtől, visszaköltözött az anyjához és gyakorlatilag napi 16 órában csak játszik, semmi mást nem csinál. Hozzá képest az én függőségem sehol nincs, de ha őszinte akarok lenni, legszívesebben én is minden éber percem ezzel tölteném.
