A füst, ami sejtszinten rombol
A Semmelweis Egyetem legújabb kutatásai egyértelműen rámutatnak: a dohányfüst nem „csak” irritál, hanem mélységében alakítja át a szervezet működését. Dr. Torzsa Péter, a Családorvosi Tanszék vezető egyetemi tanára elmondta, hogy a füstben található vegyületek közvetlenül károsítják a sejtek DNS-ét, miközben gyengítik azokat a javító folyamatokat, amelyek normálisan védelmet nyújtanának a sérülésekkel szemben. Így fordulhat elő, hogy míg az egészséges sejtek egyre kiszolgáltatottabbá válnak, addig a rákos sejtek pont ellenkezőleg: erősebbek lesznek.
A tudósok azt is kimutatták, hogy a füst képes egy speciális sejthalál-folyamatot aktiválni, ami különösen súlyosan érinti a légutakat. Ez messze túlmutat azon, hogy „megfájdul a tüdő”, és jól magyarázza, miért olyan agresszívek a dohányzáshoz köthető légzőszervi betegségek.
A hatás az unokákig öröklődik
A legtöbb dohányos azzal tisztában van, hogy a cigaretta árt a saját tüdejének vagy a környezete egészségének. Azzal viszont már sokkal kevesebben számolnak, hogy a káros anyagok a petesejtek és a spermiumok genetikai anyagát is érintik, olyannyira, hogy a dohányzás növeli a vetélés, a fejlődési rendellenességek, sőt bizonyos krónikus betegségek kockázatát is.
A legmeglepőbb eredmények azonban arra mutatnak rá, hogy ha egy nagymama dohányzott, az még az unokák tüdőkapacitására és asztmahajlamára is hatással lehet. Mindez úgynevezett epigenetikai módosulásokon keresztül történik: a gének működése változik meg úgy, hogy közben maga a DNS-sorrend nem módosul. Ez pedig az a pont, ahol a saját élettörténetünk finoman összefonódik leendő leszármazottjainkéval… Olvass még a témában
