Hinni abban, hogy neked is lehet szerencséd
Az egyik legfontosabb felismerésem az volt, hogy a szerencse nem attól függ, mit hoz az élet, hanem attól, hogyan nézek a történtekre. Ha abban hiszek, hogy minden csak rosszabb lehet, akkor még a legjobb lehetőséget is képes vagyok elszalasztani. De ha megengedem magamnak, hogy elhiggyem, hogy jó dolgok történnek majd velem és azt kapom vissza az élettől, amit én is adok másoknak, akkor valahogy tényleg több jó dolog történik.
Nem arról van szó, hogy hirtelen minden álmom teljesül és hátradőlhetek azzal, hogy „erre az életre kész vagyok”. Inkább arról, hogy észreveszem, mennyi mindent kaptam már, és mennyi apró fordulat segített eljutni oda, ahol most vagyok.
A szerencse másik arca viszont az, hogy néha csak később, idővel derül ki, miért volt valójában szerencsés az a pillanat, amit akkor a legkevésbé sem láttunk annak. Mindenki életében eljön az a pont, amikor úgy érezzük: minden összeomlik. Aztán hónapokkal, évekkel később meglátjuk, hogy éppen az a hullámvölgy kellett ahhoz, hogy új irányt vegyen az életünk. Olvass még a témában
Nem azt mondom, hogy szerencsés, amikor rossz dolgok történnek velünk, vagy, hogy ez kívánatos lenne, de ez a nézőpont néha mégis segít sávot váltani és a helyes útra kanyarodni.
A szerencsés emberek nem azért boldogabbak, mert elkerüli őket a kudarc, hanem mert másképp viszonyulnak hozzá. Ha tele van a fejünk kétellyel, önkritikával és félelemmel, nem fér be mellé a lehetőség. De ha helyet csinálunk neki, akkor egyszer csak bekopogtat. Nem véletlenül, hanem azért, mert már készen állunk rá.
