Kurt Lewin a 30-as években végzett kísérlete rávilágít a végletesen szabadelvű nevelés hátrányaira. Lewin három jellegzetesnek tekinthető módszert különített el.
Az első volt az autokratikus stílus, amelyben egyetlen személy irányította az eseményeket, akár egy tekintélyelvű, szigorú anya, aki nem tűr ellentmondást.
A második a demokratikus stílus. Ezt a gyermeknevelésben úgy fordíthatnánk le, hogy adott a szülő, akire a gyermek felnéz, akinek szót fogad. A szülő világosan elmondja, mit vár el a gyermekétől, de mindig meghallgatja a kisebbet és az együttműködést szorgalmazza. Így a következetes és határozott szülőtől a gyermek mindig tudja, mire számíthat, s eközben érzi, hogy ha valami neki nem jó, mást szeretne, akkor azt elmondhatja, megbeszélhetik. Olvass még a témában
A harmadik a Laissez-faire, más néven szabad kezet adó stílus, ahol senki sem irányít senkit, nem kötelező együtt dolgozni, a feladatokat mindenki magának határozza meg. Magyarul azt csinál mindenki, amit akar, egyéni képességeihez mérten. Lewin a kísérleteiket értékelve arra a megállapításra jutott, hogy a leghatékonyabb az autokratikus vezetési stílus volt, a legnagyobb élményt adó, s így a legnépszerűbb a demokratikus vezetés volt, a legeredménytelenebbnek a szabad kezet adó vezetési stílus bizonyult.
