Egy komplett életérzést kaptam örökül tőle
Azt a fajta gyerekkori szabadságot és gondtalanságot, amit mellette éreztem, azóta sem kaptam meg és már nyilván nem is fogom tudni megkapni senkitől. Amikor nála voltam, valahogy minden könnyedebbnek tűnt.
Sok szempontból ő volt a család szíve, még ha utólag tudom is, mennyi minden láthatatlan maradt gyermeki szemeim előtt. Mégis ő volt a közös pont, akihez mindenki visszatért. Nála gyűlt össze a rokonság, nála futottam össze olyan rokonokkal, akikkel másutt sosem találkoztunk. Amikor elment, mintha ezzel együtt a család szövete is meglazult volna. Sok rokont, unokatestvért azóta sem láttam, utoljára a temetésén találkoztunk.
Néha azon kapom magam, hogy a szavaiból idézek a lányomnak, vagy ugyanúgy teszek-veszek a konyhában, mint ő. A mozdulatai bennem élnek tovább és melegség tölti el a szívemet, amikor erre ráeszmélek. Olvass még a témában
Mit jelent valójában a megfelelési kényszer? Pszichológus segít felismerni a jeleket
Te is rosszul emlékszel? Mi az a Mandela-effektus, és hogyan működik?
„Szülj gyereket, anélkül semmi értelme az életnek!” – A legrosszabb tanácsok, amiket a szüleinktől kaptunk
Jót tesz-e a vallás a mentális egészségednek? Egy nagyszabású britt kutatás
