Gyerekkorom jelentős részét a nagymamám mellett töltöttem. Hosszú éveken át együtt éltünk, és bár sokan szigorúnak ismerték, én már azt az oldalát kaptam, ami megenyhült az évek során. Nem volt már benne az a keménység, ami a fiatalabb korát jellemezte – helyette ott volt valami mély bölcsesség, amit csak az tud közvetíteni, aki már sok mindenen átesett.
Ő volt az a nagymama, akit minden gyerek szeretne: akinek mindig volt ideje, aki nem sietett sehova, és akinek a jelenlétében az ember lánya biztonságban érezte magát. Aki néha egyetlen pillantással, egyetlen mondattal többet adott, mint mások egy egész beszélgetés alatt biztosítani tudtak.
Tisztában voltam vele, hogy egyszer eljön a nap, amikor el kell köszönnöm tőle. Kilenc hosszú éven át láttam, ahogy egyre inkább a másik oldalra készül. Mégis, bármennyire is tudja az ember, hogy ez a természetes rend, a lelkünk nem tud felkészülni rá. Amikor elment, mintha egy korszak zárult volna le bennem és talán a családunk is pontosan ezt érezte. Olvass még a témában
5 jel, hogy egy találkozásnak több jelentősége van, mint gondolnád
5 dolog, amit a vásárlók most a legjobban keresnek egy lakásban – egy ingatlanszakértő szerint
6 dolog, amire a 40-hez közeledve végre nem vagyok hajlandó több energiát pazarolni
Ez az, amit mások gyakran félreértenek benned a csillagjegyed szerint
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
