Hajlamosak vagyunk arra, hogy a boldogságot valami átlagon felüli, megfoghatatlan dologként értelmezzük, pedig – bármennyire is sablonos – a kulcs ott rejlik bennünk.
Biztos veled is megesik olykor, hogy nem éppen mosolyogva pattansz ki az ágyból, és nem is tudod, miért, de egyszerűen rosszul indult a napod. Én ilyenkor alig várom, hogy lemenjenek a kötelező körök, és beüssön az este nyugalma, az énidő, amikor végre feltöltődhetek. De mégsem telhet az egész nap borongós hangulatban… Mit lehet ilyenkor bevetni? Vajon léteznek olyan módszerek, amikkel a boldogság ragadóssá tehető?