Természetes, hogy a különbözőségünk miatt különbözőképpen gondolkodunk a társas kapcsolatainkról. Én, személy szerint csak monogám kapcsolatban tudom elképzelni az életem, a barátaim között azonban szép számmal vannak olyanok, akik úgy vélik, a monogámia természetellenes és szembe megy az ember ösztöneivel.
A boldogságért meg kell dolgozni
Senki sem mondja, hogy a monogámia a kapcsolatok egyszerű útja. Minden egyes monogám kapcsolatban keményen kell dolgozni, és küzdeni kell a boldogságért. Dolgozni kell a mindennapokért, azért, hogy a párunk érdeklődését fenntartsuk a nagy rohanásban, amivel egy kapcsolat és maga az élet együtt jár.
A sok nehézség és akadály ellenére valahogy mind arra vágyunk, hogy valakit szerethessünk és valaki szeressen bennünket. Az ember társas lény. Lehet egy társa – akár egy életen át, és lehet több társa is, ahogy jónak látja.
A monogámia olyan érték, amit sokan vallanak magukénak, mások társadalmi konvenciónak gondolják. Bárhogy is döntünk, bárki(k) mellett akarjuk is leélni az életünket, sosem dőlhetünk hátra. Sosem gondolhatjuk azt, hogy minden természetes, és kész, nem kell tennünk semmit.
Minden egyes pillanatban és pillanatért éberen küzdeni kell.
Hálásnak kell lennünk azért, hogy van lehetőségünk választani. Megmondhatjuk, kivel akarunk együtt lenni, és azt is, hogy meddig. Ameddig azonban együtt vagyunk, a boldogság sosem magától értetődő.