Az intenzív gyereknevelés fogalmát először Anette Lareau vizsgálta, a 90-es évek végén. Ő közép- és felső osztályon belüli jelenségnek titulálta ezt a fajta „közösen megbeszélt, nyugodt foglalkozást”. Ezt állította szembe a jóval szerényebb körülmények között élő munkásosztály által alkalmazott „természetes felnövéssel”.
Utóbbi sokkal kevesebb szülői jelenléttel jár, ami részben abból fakad, hogy a szegényebb családokban a szülők többet dolgoznak, ezért kevesebbet vannak gyerekeikkel. A szociológus kíváncsi volt, hogy ezek a szülők is alkalmaznák-e az intenzív nevelést, amennyiben lenne rá lehetőségük.
A jómódú családoknál természetes, hogy a csemete különórákra jár, például zongorázik, teniszezik vagy kézműves szakkörön vesz részt. Erre egy szegényebb, többgyerekes családnak nincs pénze, de nemcsak az anyagi lehetőségről van szó. Olvass még a témában
„Meghaltak a kutyák, utána anyu és a bátyám korházba került”- Igaz történetek, amikor a baj csőstül jön
Ezért fogyassz egészséges pisztáciavajat – Csodákat művel veled!
A feledékenységed és a hallásod közt lehet összefüggés. Jelek, hogy károsodott a hallásod
24 kilót fogyott, ma a test és a lélek együttes gyógyulását segíti munkásságával Jerkovics Bogi
Azok a szülők, akik sokat dolgoznak kevés pénzért, nemcsak kevesebb időt tudnak a gyerekeikkel tölteni, hanem a kimerültség és anyagi gondok miatti stressz következtében kevesebb türelmük, figyelmük és energiájuk is van a gyereknevelésre.
Az intenzív szülőség tehát nemcsak anyagi forrást és időt kíván, de kipihent, nyugodt szülőket is.
Ha egy gyerkőc hisztizik a boltban, amiért valamit nem kap meg, egy „kisimult” anya türelmesen elmagyarázza neki, hogy miért nem ehet ebéd előtt csokit. Egy kimerült, stresszes anyuka viszont csak továbbráncigálja az üvöltő gyereket és ezért nem is lehet hibáztatni.
