Undor
13 év házasság után ránéztem a férjemre egy teljesen eseménytelen reggelen, és úgy láttam, mintha életemben először tekintenék rá. Egy összetöpörödött, konstans mogorva képet vágó, a két szál haját a kopasz foltjára fésülő öregembert láttam, és abban a percben megundorodtam tőle. Hozzátenném, hogy akkor már évek óta nem tett semmit sem magáért, sem a kapcsolatunkért, de ez a reggeli „megvilágosodás” volt az utolsó csepp. Onnantól visszavonhatatlanul taszítónak éreztem, és nem akartam többé a felesége lenni.
