A felszín
Mindig vézna voltam, de elkezdtem gyúrni – és kokszolni – így azóta jófaszinak számítok. Mit mondhatnék: az életminőségem ezer százalékkal javult. A mai napig nem tudom megunni, úgy élvezem, hogy a nők nem átnéznek rajtam, hanem megnéznek.
Peti, a csúnya srác
Szemüveges voltam és pattanásos, illetve volt rajtam vagy 13 kiló bébiháj, még a gimnáziumi évek alatt is. Aztán elkezdtem sportolni, megműttettem a szemem, kitisztult a bőröm és megnyílt számomra a világ. Olyan lányok, akik a gimiben levegőnek néztek, az első osztálytalálkozón mind rámhajtottak. Az irodában a kolléganőim évődően kuncognak, amikor elmegyek előttük. A nők egy része rámenősen felajánlkozik. Már kezdem megszokni ezt, de nem mondhatom, hogy élvezem, mert olyan felszínes az egész. Tudom, hogy ez csak a külsőmnek szól, pedig a lelkem nem változott semmit, az még mindig ugyanaz, mint amikor ronda voltam. Lányok, hol voltatok, amikor még nem néztem ki jól?
