A mazochizmus
A nőben alapvetően ott a mazochizmus. Bele van kódolva. Emiatt képes az „alárendelt” szerepre, vagy annak imitálására, ha okos, rafinált nőről van szó. A kor előre haladtával a nők önbizalma megcsappan, hiszen nem képviselik a fiatalság szépségét – csak egyesek az ellenállhatatlanságot.
Öregszenek, így a vágyak, a tervek, az igények megkopnak. Tehát, elkezdenek megelégedni azzal amit a „gép” dob. Többnyire pedig azt a férfit kapja meg a nő, akivel más nő nem tudott kijönni. Tehát, a hibákat ismerve, néha a végletekig eltűrve szereti a nő a férfit.
Ez pedig már mazochizmus, méghozzá annak egy gyenge formája. A mazochizmus hajlama fiatal korban a legfelismerhetőbb. Az ilyen irányultságú nők sokkal többet drámáznak, sírnak, érzik magukat megsértve.
Alapvető hiba, hogy a nő először mindig a férfit szereti, nem saját magát. Itt most arra a szeretetre gondolok, ami inspiráló, a lélek egyensúlyát létrehozó, nem birtokló, romboló. A stabil, önmagát reálisan szerető nő sokkal jobb döntéseket hoz, így életének folyása is egyszerűbb, nyugodtabb. Még akkor is, ha nagyon szerelmes…
