Véleménycikk: Schuszter Borka
Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki azt gondolja, hogy amit a saját generációja hord, az a „normális”. Ami rajtunk van, az hordható, érthető, vállalható. Ami az idősebbeken, az sokszor kicsit porosnak tűnik, mintha megragadt volna egy korábbi korszakban. Ami a fiatalabbakon, az pedig gyakran túl sok, túl hangos, túl furcsa. De hát gondolom, mindenki a saját generációját érti leginkább – vagyis függetlenül attól, hogy az illető nálam idősebb vagy fiatalabb, pontosan így érez a saját öltözködésével kapcsolatban.
Mindenki hozza a sajátját
Az igazság az, hogy minden generáció egy kicsit torzítva látja a többieket. A saját stílusunkhoz kötődünk érzelmileg: ebben nőttünk fel, ezt szoktuk meg, ehhez kapcsolódnak a jó élményeink. Ez lett a „referenciapont”.
Innen nézve minden más vagy idejétmúlt, vagy érthetetlenül új.
Olvass még a témában
Pedig ha egy lépést hátrébb lépek, elég egyértelmű, hogy a divat nem egyetlen generáció kezében van. Inkább egyfajta körforgásról van szó, ahol minden korosztály hozzátesz valamit – csak nem ugyanazt.
A Z generáció például egészen látványosan másképp áll a divathoz, mint az előtte lévők. Kevésbé érdekli őket, hogy mi „előnyös”, mi „csinos”, vagy mi illik egy adott alkalomhoz a hagyományos értelemben. Sokkal inkább az önkifejezésről szól náluk az öltözködés. Bátrabban nyúlnak össze nem illő darabokhoz, keverik a stílusokat, játszanak a nemi szerepekkel, a szabásokkal, az arányokkal. Néha tényleg úgy tűnik, mintha direkt provokálnának.
De pont ez a lényeg. Ők azok, akik kísérleteznek. Akik nem félnek attól, hogy valami „furán néz ki”. És emiatt ők azok is, akik új irányokat nyitnak. Nem véletlen, hogy a nagy divatházak és márkák folyamatosan figyelik, mi történik a TikTokon vagy az utcán a fiatalok között.
Az inspiráció egyre kevésbé felülről jön lefelé – sokkal inkább alulról felfelé áramlik.
Ugyanakkor a milleniálok szerepe sem elhanyagolható, sőt. Ha őszinte vagyok, szerintem sokszor ők azok, akik „lefordítják” ezt a kísérletező energiát hordható formára. Amit a Z generáció extrém módon kipróbál, abból a milleniálok kiválasztják azt, ami működik a hétköznapokban is. Ami nemcsak izgalmas, hanem élhető is.
Talán azért, mert ők már máshol tartanak élethelyzetben. Munka, család, felelősség – ezek mellett a ruhatárnak praktikusnak is kell lennie. Nem engedhetnek meg maguknak bármit, de nem is akarnak teljesen lemondani a stílusról. Így alakul ki egyfajta szűrő: mi az, ami tényleg beépül a mindennapi divatba, és mi az, ami megmarad egy érdekes kísérletnek.
Ki marad játékban?
Ha innen nézem, akkor a kérdés, hogy „ki diktálja a divatot”, kicsit félrevezető. A Z generáció hozza az impulzust, az új ötleteket, a merészséget. A milleniálok rendszerezik, finomítják, beépítik. Az idősebb generációk pedig – még ha ezt ritkábban ismerjük el – stabilitást adnak: ők őrzik meg azokat az elemeket, amelyek hosszú távon is értékesek maradnak.
És miközben hajlamosak vagyunk nagyon bátran kritizálni az egyes generációk divatválasztásait, nekem egyre inkább az a benyomásom, hogy a divat valójában nem generációs kérdés. Sokkal inkább bátorság kérdése. Ki az, aki mer játszani? Ki az, aki hajlandó kilépni a megszokottból? Ki az, aki nem attól fél, hogy mit szólnak mások, hanem attól, hogy túl unalmas lesz?
Lehet, hogy a Z generáció ebben most előrébb jár. Lehet, hogy a milleniálok ebben óvatosabbak. De ez nem egy végleges állapot, hanem egy pillanatkép.
Végső soron a divat tényleg csak játék. Egy eszköz arra, hogy megmutassuk, kik vagyunk – vagy épp azt, hogy kik szeretnénk lenni. És ebben a játékban nem az számít, hogy melyik generációhoz tartozol, hanem az, hogy részt veszel-e benne egyáltalán.