Van valami egészen különleges a téli hónapokban. Nemcsak a havas utcák, a korai sötétedés vagy a vastag pulóverek miatt, hanem azért is, mert ilyenkor mintha az idő is egy kicsit lelassulna. A hideg természetes módon terel befelé: bekuckózni, forró italokat kortyolni, és hagyni, hogy egy jó film magával ragadjon. Februárban pedig, amikor már mögöttünk vannak az ünnepek, de a tavasz még várat magára, különösen jól tud esni ez a fajta meghitt visszavonulás.
Az újdonság varázsától a visszatérésig
Az elmúlt években szinte sportot űztem abból, hogy télen mindig valamilyen új filmet válasszak. Olyat, amit még sosem láttam, amit „illik bepótolni”, vagy amiről éppen mindenki beszélt. Kivételt talán csak az örök karácsonyi klasszikusok jelentettek – azok, amelyeket bármikor, bármennyiszer újra tudnék nézni anélkül, hogy megunnám őket. Igen, bevallom, a Reszkessetek, betörők! első két része nálam is ilyen.
Az utóbbi hónapokban azonban változott valami. Több olyan téli filmet is újranéztem, amelyeket korábban legfeljebb egyszer láttam, és már alig emlékeztem a részleteikre. Nem volt bennem elvárás, csak kíváncsiság: Vajon mire nem emlékszem? Mi az, ami most másként hat majd? Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
